Néha egy kanál vízben is meg tudnám folytani a Kalózt.
Néha pedig még azt is megbocsátom neki, amit az elmúlt hat évben összesen művelt.
Néha - mint most nyaraláskor is - teljesen el tudok felejtkezni arról hogy hadilábon állunk egymással, és újra reménykedem, hogy normális, kedves, megértő, törődő pasi lesz belőle, olyan mint amilyennek megismertem.
Néha viszont végképp elvesztem a türelmemet. Egyszerűen utálom ahogy velem viselkedik. Önző, igazságtalan és durva. Pfff... Ilyenkor menekülnék jó messzire. Főleg ha a balhé végén még nekem kell bocsánatot kérni. Na ne...
Néha olyan jó lenne egyszerűen nem is létezni. Vagy egyedül létezni. Úgy könnyebb lenne...
Néha jön egy ilyen közjáték és még az életkedvem is elmegy. De sajnos muszáj túlélni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.