In mem. Zsömi
A mai napon fájó szívvel és korgó gyomorral vettünk búcsút, szeretett csöppségünktől, a négy és fél mázsás magyar tarka Zsömi Ubul névre hallgató bikaborjúnktól. Halálát családunk jó barátja Csaba hentes kísérte figyelemmel és kellő szakértelemmel.
A toron csak szűk körben vettünk részt, a borjúsültem igazán jól sikerült, és a "kegyeletüket lerovók" is elégedettek voltak a kiporciózott rendelésükkel. Alig hagytak valamit, de legalább keveset kellet elpakolnom utána.
A nap egyébként fárasztó volt, sok dolgot kellett egyedül csinálnom, és pokolian fáj a patám, de ennek ellenre büszke vagyok a mai teljesítményemre. Még a hat után érkezett vendégek kiszolgálása is jól ment. A takarítás és mosogatás pedig rekordidő alatt megvolt.
A nap mosolyfoltja a szénaboglya alól kikódorgó szürke-fehér kiscicó volt, Rozsdás új almából, melyre senki se számított :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.