Gia

 Boldog új évet mindenkinek!

No, hogy a formaságon túl estünk, leírhatom hogy is állok most. Pontosabban most éppen a hideg verandában ücsörgök, egy szál hálóingben, hajnalok hajnalán. Hogy miért? Mert a Kalóz szörnyen horkol és az éjjel alig aludtam valamit és már nagyon unatkozom. De ez legalább tökéletes időpont arra, hogy hosszú idő után újra írjak valamit ide.

Ősz óta ismtét semmi nagyon izgalmas nem történt velem. Bár december elején (névnapom környékén) voltam fent egy pár napig Miskolcon. Nagyi vett egy kabátot nekem, Éva nagyi, pedig nekem ajándékozott egy régóta porosodó gitárt. Jó nagy pakkal buszoztam haza. Mégis, valahogy olyan fura volt ez az egész út. Na mindegy.
Utána mondhatni csak itthon lógtam - két szombat kivételével. Az elsőn este, a másodikon délelőtt rángatott el egy "rádumálunk show"-ra a drága párom. Üdülési jogokat akartak ránk sózni. Tényleg, ha vki akar venni ilyesmit és van rá pénze, nagyonnagyon jó ajánlatokat kaphat. Mi azonban nem fogunkvenni ilyet. Hogy akkor miért is mentünk el oda? Természetesen a két-három napos ajándék holelcsekkért. Az egyiket lehet, hogy Nagyiéknak adjuk majd.

Karácsonyra, akiiknek szoktam kb. (néhány embert leszámítva), küldtem idén is házi készítésű karácsonyi üdvözlő lapot. Találtam hozzá egy aranyos idézeet is:
"Ahogy a hópihe száll kitartott kezedbe,
úgy szálljon füledbe angyalok éneke!
Melengesse szívedet sok - sok szeretet,
így kívánok Neked boldog ünnepeket!"
Éva nagyi azt mondta neki nagyon bejött ez a kis versike. Szóval ez jó móka volt.
Maga a karácsony már kevésbé.
Előtte megvolt a nagybevásárlás, após meg szerzett az utcából egy kivágásra ítélt fácskát, melyet gyökerestől megmentett. Szóval most itt ácsorog mellettem egy vödörben kissé görbén, feldíszítve a mi szuperfenyőnk :)
Maga a karácsony napja meglehetősen fura volt. Reggel Kalóz elment doldozni, én felkeltem, becsomagoltam az ajándékokat, befejeztem a takarítgatást, felállítottam a fát, feldíszítetem, megfőztem a karácsnonyi kaja rám eső részét (após csinált halászlét, pupácskát, én meg sült csireket a szokásos cuccokkal). Aztán uncsi estig.
Közös vacsi (no énekés - még én sem énekelhettem), majd ajándékbontás - örültem a könyveknek amiket magamnak vette. Szóval nem volt semmi hangulatom... De azé Kalóz az idén meglepett. Néhány órával később kaptam tőle egy doboz raffaellót, az egyik kedvenc nasim, csak hogy meglepődhessek. Ez aranyos volt tőle.
No ezzel el is múlt a karácsony.

A szilveszter, ha lehet, még unalmasabbra sikerült. Kalóz reggel elment doldozni, én meg felkeltem, befejeztem a takarítgatást, megfőztem az újévi kaja rám eső részét (após csinált halászlét, én meg lencsét és virslit) aztán uncsi estig. Aztán este is uncsi. Nem mentünk sehová - nagyon nem is volt kedvem. A tv se kötött le... szóva úgy döntöttem ennyi elég ebből az évből és fél tízkor bevágtam a szunyát. Jót aludtam hajnalig.

Szóval most, az új év második napján, nyugisan írogathatok tovább, mindenféle hüle újévi fogadalom nélkül, remények és elvárások nélkül, magányosan, a hideg vernadából.

Kívánom azért, hogy neked legyen sikerekben gazdag, békés, igazán boldog ez az esztendő! Pusz

 Újra összegyűjtöttem néhány apróságot, melyek magukban nem érnek meg egy bejegyzést, de azért nagyjából érdemes felvázolni mi történt velem mostanában.

Talán kezdem a Menedék Találkozónál, mely nov. 8-án volt, és a 3. évfordulónkat ünnepeltük. Furcsa, hogy már három éve rendületlenül "üzemel" a honlap, és bár mostanában ritkábban, de még mindig nagyon jó történetek születnek, a társaság pedig remek. Sok barát talált egymásra, és a talin is bebizonyosodott, hogy jó kis banda lettünk az évek során.
A talit egyébként a Darjiling teaházban tartottuk, amely a legjobb hely idáig ahol voltunk. Szerintem máskor is mehetünk majd oda. 

Nem sok mindent csinálok egyébknt, munkám még mindig nincs, egy diák jár csak hozzám du korrepetálásra, szóval sok a szabadidőm. Rákaptam pár fura szokásra e miatt is.
Az egyik a negyed egykor, tv1-en játszott koreai sorozat a Palota Ékköve. Alapból utálom a szappan operákat, meg egyéb folytatásos női sorozatokat, de ez más. (Mint a talin kiderült Lensver mester is nézi). Nagyon jó történet és izgalmas cselekményszál. Sokat meg lehet tudni a kultúrájukról, konyhaművészetről és gyógyításról is. Kár hogy már csak holnap van egy része és vége a sorozatnak.
A másik még mindig egy játék a MU. Elég jól elvagyok vele.

Az őszről: sajánlom hogy vége, mert ez a kedvenc évszakom. Szeretem a napos napokat, a szelet, az enyhe őszi esőt, a fákat, melyek színes leveleiket esőként szórják szét és a csodás napfelkeltéket, melyeket az ablakból nézek reggelente.

Az elmúlt hét kicsit fárasztóan sikerült. Józsi itthon volt szabin és ilyenkor kicsit borul a napirend. Sok csirkét és kacsát kellett megpucolnom és elrakni. Még jó hogy a torkukat nem nekem kellett elvagdosni. De azért fárasztó egy hét volt. Néhány dolgot meg tudtunk beszélni vele ennek ellenére és ezért örülök.

Most még egy dolgot várok nagyon. A decemberi miskolci utat. Jó lesz újra látni nagyiékat, és Hugiékat. Remélem idén sikerül vennem egy kabátot is.

Végre igazi őszi idő van! Errefelé meglehetősen enyhe az idő minden évszakban, így kissé később jött most az az őszi idő amit szeretek. Ez egyébként a kedvenc évszakom :) szeretem nézni a színes fákat, sétálni az avarban, nézni a ködös reggeleken a tájat, és élvezni az őszi napsütést a fák között. Mondjuk mindez a hegyekben jobban kijön, de most beérem a házunk előtti csemeteerdővel is.

Ha már ősz, erről jut eszembe, hogy lehet hamarosan meg fogok őszülni a tanítványomtól :D Na jó, ez csak vicc, leginkább az apósom akad ki a fiútól, akit minden nap korrepetálok. Nem érti, hogy miért nem a szülei foglalkoznak a gyerkőccel, és nem érti a srácot, miért nem csinálja meg azokat az egyszerű feladatokat, amiket én kérek tőle. Nem érti ezt a nyűglődésst vele. Én meg csak mosolygok rajta, és persze türelmesen igyekszem kikupálni a fiút.
Tényleg, még nem is mondam, hogy van már egy második diákom is. Egy leányzó, aki hetente egyszer, keddenként jön két órát. Matekot és nyelvtant kell a kobakjába gyömöszölni. Vele könnyebb, mert a suliban három évig tanítottam, énekóráról és napköziből jól ismerjük egymást. Pontosan tudom mivel van leginkább gubanc, ha nem értvalamit elsőre.
Jó lenne ha akadna még pár korrepre vágyó, akkor talán félre is tudnék tenni a keresetemből, mert most minden elmegy a napi bevásárlásokra (hiszen most már arra nem kapok semmit), és jó lenne gyűjtögetni egy könyvre, vagy ajándékokra.

Nos, alig hogy üresen maradt a marhakarám, máris ki lett találva, hogy az űrt be kell tölteni. Nem vitatkoztunk apósommal, így az első adandó alkalommal kocsiba ültünk mindhárman, utánfutó mögöttünk, és elautókáztunk a három várossal arrébb lévő nagy vásárba egy vasárnap. Rég nem voltam már ilyesmin, talán ezért is ragaszkodtak hozzá a fiúk, hogy én is menjek velük. Maga a vásár, kb. olyasmi volt mint a miskolci Zsarnai piac, bár nem olyan nagy. A normál árúsok mögött pedig, egy ligetben volt az állatok vására, kissé elkülönítve. Kb. háromnegyed óra alatt az apósom végre döntött és megalkudott két magyar tarka bikaborjúra. Pont mint amilyen Zsömi volt, csak kicsiben :D A nagy vásárban egyébként nem sok időnk maradt körbenézni, és mivel após a Zsömiből befolyt pénzt mind elkölötte, nekünk egy árva vasunk se volt, így vásárolni semmit se tudtunk. Vagy legalább is semmi nagyobbat, pedig láttam pár jobb holmit. Az össz zsákmány pár alsó, zokni, egy mágneses karkötő és tíz deka a kedvenc nasimból, vajkaramellából volt. Ennek ellenére jól éreztem magam.

Hazaérve a fiúk elszállásolták a bocikat, én pedig elkészítettem a köreteket az ebédhez - mivel már előtte nap megfőztem a többit. Ebéd után lógás volt a köbön.

Négy magasságában eszünkbe jutott, hogy ma van a faluban a búcsú is, és csak ki kéne nézni. Eddig minden évben kimentünk... Tehát most is. Keserű csalódás volt az egész.
Már csomagoltak össze az árusok, akik kb harmadannyian voltak mint korábbi években, tiszta kihaltság volt az egész. Még körbenézni sem tudtam rendesen. A "vidámparkosok" forgalma se volt nagy. Szóval a búcsú katasztrofális volt, elég csalódottan jöttünk haza.

In mem. Zsömi

A mai napon fájó szívvel és korgó gyomorral vettünk búcsút, szeretett csöppségünktől, a négy és fél mázsás magyar tarka Zsömi Ubul névre hallgató bikaborjúnktól. Halálát családunk jó barátja Csaba hentes kísérte figyelemmel és kellő szakértelemmel.
A toron csak szűk körben vettünk részt, a borjúsültem igazán jól sikerült, és a "kegyeletüket lerovók" is elégedettek voltak a kiporciózott rendelésükkel. Alig hagytak valamit, de legalább keveset kellet elpakolnom utána.

A nap egyébként fárasztó volt, sok dolgot kellett egyedül csinálnom, és pokolian fáj a patám, de ennek ellenre büszke vagyok a mai teljesítményemre. Még a hat után érkezett vendégek kiszolgálása is jól ment. A takarítás és mosogatás pedig rekordidő alatt megvolt.

A nap mosolyfoltja a szénaboglya alól kikódorgó szürke-fehér kiscicó volt, Rozsdás új almából, melyre senki se számított :)

Végre valahára ismét van némi munkám. Jó, jó, tudom, hogy nem egy nagy szám, de ennyi idő után ez már sikerélmény a számomra. A másodikos oszifő a suliban engem ajánlott egy anyukának, így most heti öt nap egy órát foglalkozhatok a csemetéjével, és segíthetem a tanulásban. Az óradíjam nem sok (kb fele az átlagosnak), de ahhoz képest hogy csak a számat jártatom jó kereset, vagyis több mint a semmi. Örülök, hogy ismét csinálhatok valamit.

Úgy látszik nálam mostanában tényleg csak a havi összefoglaló jelentések kerülnek blogolódásra. De sebaj, lelkesítsen a tudat, hogy több mint a semmi :D

A múlt héten lagziban voltunk. A párom másodunokatestvére házasodott. Kb. egyidős a férjemmel. (Furcsa de az unokatestvére  korban a szüleink lehetnének). Szóval Madocsán és Pakson jártunk. Pakson volt a házasságkötés, Madocsán az áldáskérés és a lakoma. Nagyon kedvesek voltak, a kaja finom volt, aranyos műsorok mellett szórakoztunk és ünnepeltük az ifjú párt. Egy kissé meleg volt, de a legyezőm most is kihúzott a pácból.
Hajnalban egy rövid szakaszon vezettem. Furcsa mód nem  pánikoltam, viszont a lábam görcsbe állt (hiába no alig érem el a pedálokat), így át kellett adni a volánt.
Másnap viszont betegek voltunk. Én nagyon. Taccsoltam rendesen és harmatgyengébe mentem át. Fogalmam sincs mitől... mert alig ettem, sütit egyáltalán nem, inni meg most se ittam, ahogy máskor sem. Azért túléltük :D

Az ezt követő napok dögunalomba mentek át... semmi érdekes, házimunka, új virágok ültetése a sírokra... punnyadás. Aztán tegnaptól itthon van szabin a Kalóz, és hát a punnyadásnak egy csapásra vége lett. Tegnap a fiúk a tetőt szerelték, én meg végeztem három csirkével (a kacskalábúakkal), kitakarítottam mindenhol, kimostam, kisúroltam a fürdőszobát, majd desszertnek estefelé kimentünk krumplit szedni.
Most kevesebb van, mint tavaly volt, legalább is sorok tekintetében, de bőven termett az idén a földi alma, szóval jó móka volt estig a felét felszedni. Közben Kalóznak alibi feladatokat adtam, hogy ne kelljen szednie, mert az első tíz perc után közölte hogy nagyon elege van. Azért csak kiszedtük fél nyolcig.
A végére már fájt minden porcikám, és ez ma is megmaradt. Főleg az ujjaim  - mivel tegnap sokszor úgy kellett kiakaparni a föld alól a krumplikat.

Ma úgy döntöttem lazítok. Négykor kihorkotlak az ágyból, nem nagyon tudtam visszaludni. Hétkor reggelit főztem, majd elmotyogattam a reggeli után, most lógok, aztán megyek konyha gulyáslevest főzni, meg palacsintát sütni. Mire kisütögetem az összeset mindig elmegy tőle a kedvem, és rá se bírok nézni nem hogy enni belőle :D Azán estére még nem tom mi van kitalálva, de igyekszem felkészülni rá lélekben :)

Újra itt vagyok, és rászántam magam a blogírásra. Az az igazság, hogy ez elmúlt hetekben nem azért nem írtam mert túl elfoglalt voltam, vagy mert nem történt semmi lejegyzésre érdemes, hanem egyszerűen csak lustaságból, mert semmi kedvem nem volt a blogolódáshoz. Ezen a szép, borús-szeles hajnalon azonban újra rámjött az ötperc :D szóval újabb szösszenetet vetek e-papírra.

Mi is történt miután hazaértem a nyaralásból? Nos, leginkább a szokásos házimunka módi. Takarítgatás, főzés, stb. Napi rutin meg unatkozósdi. Amit persze időnként feldobbot vmi kisebb-nagyobb történés. Mint például 12-én, szombaton.

Mandalor erre a napra Menedék Talit szervezett, de ugyanezen a napon a környékben sok rendezvény is volt, és mi már korábban eldöntöttük, hogy a Bajai Halfőző Fesztivált fogjuk meglátogatni. A MT-t tehát kihagytuk. Helyette délelőtt kimentünk a Dunára fürdeni. A meszesi part csodás. Igazi parti homok, a Duna se mélyül gyorsan, szóval tökéletes hely a strandolásra. Az idő is pont jó volt - kánikula ezerre - bár a víz hűvös volt, a tv szerint 21 fokos, szóval sikerült is megfáznom, amiből még nem lábaltam ki. Fürdés után Kalocsán ebédeltünk a pizzázóban, majd átautókáztunk Bajára. A fesztiválon jó volt kószálni, nézelődni. Láttuk az óriás halászleves kondért is, melyben rekord mennyiségű halászlé készült. Vettünk pár apróságot, fagyiztunk, majd késő este estünk haza. Hosszú, de jó nap volt. 

Az utána következő napok már csöndesen teltek. Mondhatni unalmas hétköznapok, bár az após mindig csinál vmit amitől nem unatkozom - olyan kupit, hogy egy napig takaríthatok utána. Nem is meséltem még, hogy ismét leszakadt a mennyezet a konyhában. Vagyis a nádról a vakolat mindenestől. Olyan "szuper" toldott-foldott konyhám van, hogy csak na. Nagyon kéne egy normális... tudom, álmodik a nyomor :) Szóval a nyaralásból hazaérve szakadt le az egész cucc. Mondogattam már egy ideje, hogy le fog esni, le fog esni.... Hát leesett. Mindent beterített a dolog. Após persze elkezdte megcsinálni - miután a nagyját összeszedtük - tehát négy napig hadiállapotok uralkodtak a konyhában. Utána egy álló délelőttömbe, legalább öt órámba került, mire mindent lesúroltam, lemostam, felmostam. Persze ezek után az első reakció az volt, miért nem mostam le a csöveket (csövek futnak a falon körbe).  Pedig lemostam őket, csak hát a végére súrolni nem maradt energiám, így nem lettek fehérek, hanem csak sárgák. De nem érdekel, nem fogok vele kínlódni, egy nap múltán úgy is ugyanolyan....

Az elmúlt napokban új játkkal töltöm ki az üresjárataim. Regeltem a muonline.hu-ra és ott írtom a szörnyeket. Biztos van ehhez hasonló játékból hatszor jobb és izgalmasabb is, de ez az első ilyesmi amivel játszom és elég jól boldogulok vele ahhoz képest. Tegnap vicces volt, hogy egy partyn rákérdeztek a koromra, és mikor elmondtam el voltak halva, hogy "vén" (27) fejjel ilyesmivel játszok :D Ez feldobta a nap végét.

Üdv! Nemrég estem haza egy hét után a nyaralásból. Vagyis pontosabban egy hétre elmentünk Miskolcra a Nagyihoz. Remek volt összességében és kissé fárasztó is néha. Az alábbiakban megpróbálom röviden felvázolni az eseményeket.

1. nap Szombat

Hajnalban keltünk és már hétkor úton voltunk hogy ne a legnagyobb melegben kelljen utazni, és hogy időben felérhessünk Miskolcra. Az út eseménytelen és gyors volt. Délre már Nagyinál voltunk, aki finom ebéddel várt minket (édesbableves és töltött csirkecom meg rakottkáposzta). Ebéd után levittünk egy adag babot Andiéknak, aztán Kalóz és Nagyapa hazamentek, én viszont elindultam a koncerte. Igen, végül is ez volt az út igazi célja, hogy részt tudja venni a gálakoncerten. Még 13 évesen felvettek a Diósgyőr-Vasgyári Felnőtt Vegyeskarba, ahol 3 évig énekeltem. Máig én voltam a legfiatalabba kit felvettek :) Szóval most ünnepelte a kórus a 115. évfordulóját és minden régi tagot meghívtak a koncertre. Csodálatos volt! Úgy hiányzik ez az egész... A koncert végén kaptunk egy szál rózsát és meghívtak minket egy álló fogadásra is. Jó volt újra beszélgeni a régi barátokkal, ismerősökkel. Fantasztikus volt!
Este vacsi, és pihi.

2. nap Vasárnap

Nem terveztünk erre a napra semmit, de reggel csak leszaladtunk a Tesco-ba és az Obi-ba venni pár dolgot. Kalóz igen bőkezű volt, kaptam pár aranyos kütyüt. Olyan furcsa, hogy teljesen másként viselkedik, ha nem otthon vagyunk. Ez az egész hétre jellemző volt... Na mindegy. Szóval vettünk pár hasznos dolgot, néhány játékot a gyerekeknek is. Ugyanis Hugi és a három gyerkőc velünk töltötte a nap nagy részét Nagyinál. kint pancsoltak a kertben a felfújható medencében, majd együtt ebédeltünk. Kissé fárasztóak voltak, de nagyon jó volt látni őket és kicsit beszélgetni a Hugival.

3. nap Hétfő

Nos igen, június 23... a házassági évfordulónk napja. Méghozzá a 7. Nem is tudom hogy bírtuk ki ilyen sokáig... már hét éve... :)
Ezen a napon kocsiba ültünk és ementünk egész Hajdúszoboszlóig. Hatalmas a strand, és csodás a víz. Mondhatni majdnem tökéletes napot töltöttünk ott. Persze megint sikerült leégni, de megérte. Nagyon :)

4. nap Kedd

Ma egész délelőtt a városban mászkáltunk. Jó volt nézelődni a forgatagban. Betértünk pár boltba is, így vásárolgattunk egy keveset. Tényleg csak apróságokat. Szerettünk volna moziba is menni, de egyetlen normális filmet se játszottak, így ez kimaradt. Délben ismét Nagyi várt minket ebéddel. Délután szerettem volna elmenni a Vadasparkba, el is indultunk, de jókora zuhi tört ki. Volt minden, villámlás, jégeső, így végül visszafordultunk, és délután csak Lillafüreden tettünk egy sétát.

5. nap Szerda

Reggel felmásztunk az utca elején tornyosuló sziklafal tetejére. Persze nem a falon, hanem körbe kerülve a hegyoldalon felsétálva. Csodás képeket csináltunk fentről. Majd a délelőttöt a Vadasparkban töltöttük. Azért szerettem volna megnézni, mert nemrég átalakították, és kíváncsi voltam hogyan. Hát, egészen más volt néhol, de a színvonal messze az elvárt alatt volt. Kalóz számára mindenképp... Azért volt néhány dolog ami nagyon tetszett. Az összes látható állat közül pedig a nagy, kövér szürke gekkó tetszett :)
 

6. nap Csütörtök

Egy újabb csodás túranap. Először Egerbe mentünk. Megnéztük a várat, néhány kiállítást benne, majd átmentünk Szilvásváradra. Ott kisvonattal mentünk fel a vízesés fölé. Onnan először elsétáltunk az ősemberbarlanghoz vezető ösvényhez. Én nem másztam fel a barlanghoz (korábban már jártam ott párszor, sőt aludtam is cserkészként a barlangban), tudtam milyen meredek és macerás, de Kalóz csak a kiváncsiság kedvéért is felmászott. Addig én lent áztattam a lábam a hűs forrás vizében :) Kalóz rekordidő alatt mászta meg a hegyet, jól ki is melegedett. Utána lesétáltunk a völgybe. Megnéztük a Fátyol-vízesést, az erdészeti szabadtéri kiállítást, és persze a völgy többi látványosságát, a tavakat meg a halakat (sok sok pisztráng). Végül a hegyi úton, Szentlélek felé mentünk haza.

7. nap Péntek

A hazautazás napja. Reggel indultunk, Nagyi pesze telepakolta a hűtőtáskát...
Miskolc után megálltunk dinnyét venni. Fura, hogy felénk nem lehet normális dinnyét találni. Az út maga kissé nyomasztó volt. Elég vacakul éreztem magam, pedig hamar hazaértünk. itthon kitört rajtam a depi. Ennek ellenére remek egy hét volt, mozgalmas, sok sok  jó dologgal, apró történéssel. Tény, hogy nem volt kedvem hazajönni.

Néhány kép:

(amint lesz norm. net feltöltöm)

Szokszor vagyok úgy - most is - hogy nap közben rengeteg dolog, leginkább akkor fontosnak tűnő apróságok jutnak eszembe, amit jó lenne leírni, de estére kimennek a fejemből. Vagy éppen se kedvem, se módom nincs rá, hogy leüljek a gép elé és lekörmöljem.

Az elmúlt hét főleg házimunkával telt, első sorban főzőcskézéssel... ma nem is kotyvasztok semmit tele a hűtő kajával. Mondjuk a szombati vacsiból már nincs maradék - kacsamájat sütöttem hasábburgonyával... :)

Tegnapelőtt leszedtem a ribizlit is. Legalább is a nagyját. Nagyon szeretem a kis piros bogyókat. Viszont idén a barack nem lesz vmi fényes... már most potyog a fáról, de éretlen és íze egy szál se. Mondjuk annyira nem bánom, legalább idén nem kell a lekvárfőzéssel kínlódni (még rahedli lekvár és befőtt van a polcon, akad több mint hat éves is...) úgy is elég lesz a készlet.

Szóval ma csak kimosatok az automata mosógéppel pár dolgot, és lazítok délelőtt. Persze boltba azért nekem kellett mennem... Apóst hiába is kérném.

Nos, biztosan ezer apró dolog történt még velem, biztos lenne közöttük érdekes, izgalmas is, de sajnos elfelejtettem. Ha eszembe jut majd pótlom :)

Nos, a mai napon kivégeztem az utolsó kacsos rahedli adagot is!

Bizony, és ennek most eléggé örülök, mert már nagyon untam a borsószedést. Tegnapelőtt este kilenckor szedtem le szárról az utolsó nagy adagot, és tegnap este kilencig fejtettem, de egy jókora adag még maradt mára, így csak 11-kor végeztem vele.

Bosszúból ma ebédre zöldborsó főzeléket csináltam :) persze sütöttem hozzá oldalast feltétnek, ahogy a fiúk szeretik. Mondjuk én nem fogok enni belőle. Egy ideig még nem bírok rá se nézni a kacsos rahedlire. Álmomban is zöldeket láttam...

Kissé kóma vok, fáj néhány porcikám, az ujjaimban meglehetősen furcsa érzések bújkálnak, a fejtés után a tapintásom vhogy más mint eddig volt. Talán megedződtek az ujjbegyeim :D

Holnaptól remélem lesz energiám ismét a Menedékkel foglalkozni. Lejár a Bannerpályázat is, és egy szavazást is meg kéne még csinálnom, meg persze teljes honlapfrissítést. Hm... nem fogok unatkozni :)

Mióta hazajöttem Nagyitól, egyre-másra érnek a bosszúságok. Röviden fogalmazhanék úgy is, hogy ezek hatására házisárkány üzemmódba kapcsoltam, mert folyamatosan van okom morogni valami miatt.

Számítottam rá, hogy némi plusz házimunka fog várni a négy napos távollét után, de arra ami fogadott nem egészen voltam fekészülve. Általános állapotkén bűz, kosz és rendetlenség fogadott. A konyha kész háborús zóna volt.... Mielőtt elmentem volna, mindent lesúroltam, feltakarítottam, rendbeszedtem. Most meg kezdhettem az egészet előről. Még újra is kellett mosogatnom sok mindnet... A fürdőszoba dettó. Após kezet mos szappannal garantáltan koszos lé  teríti be a falat, a mosógépet és a csapot meg környkét. Nem tudom miért nem lehet rendesen leöblíteni a kezét, és csak utána lerázni, meg megtörölni... Vagy ha már látja hogy mindenfelé koszt fröcskölt egy mozdulattal letörölni! Nem, ilyesmi eszébe se jut. Néha igazán elkeserítő, hogy még amire többször szépen megkérem se csinálja meg. Semmibe nézi az erőfeszítéseimet. Ha meg morci leszek és beintek, hogy csinálja meg ő, fel van háborodva, és közli, nem ő hozta össze a kupit. Grrrr.

Szóval csütörtök és péntek nagy része takarítással, mosással, rendrakással és persze főzéssel telt. Hulla fáradt voltam, és még kitalálták péntekre a kacsavágást is délután. Hogy mit összekínlódtam azzal a döggel. Még jó, hogy a Kalóz segített a darabolásában  - bár nem volt felhőtlen a hangulat. Szóval házisárkány üzemmódban maradtam. Szombaton jött a ráadás, hajnali kelés - a fiúk beüzemelték a betonkeverőt (az Apósnak most jutott eszébe szétszedni a régi garázst és újat húzni fel a helyére), én pedig mivel úgysem tudnék aludni, ki lettem küldve a kacsos rahedlik közé (borsó). Gyűlölöm! Nem csak azért mert olyan sok van  belőle, vagy olyan macerás leszedni meg kifejteni. Hanem mert tele volt az egész levéltetvekkel, meg nyálkás kukacokkal. Kb. két perc után térdig-könyékig trutyis voltam velük... brrr! De azért csak elszedtem egy nagy ládányit, aztán a nap folyamán ki is fejtettem mindet. Belegondolni is rossz, hogy holnap megint kezdhetem ezt a mókát... és még néhány hétig párnaponta.

Szóval a házisárkány egy darabig még nem megy aludni, pedig néha én is a falra mászok tőle...

Hazaértem tehát a pár napos "szabiról". (Andi, kösz a jókívánságokat, tényleg jó volt!)

Ahogy szoktam most is papírra vázoltam esténként a napi eseményeket, ezt láthatjátok alább kissé letisztázott formátumban.

1. nap - Hétfő
Hajnal háromkor ébredtem, s szokás szerint nem tudtam visszaaludni. Egyébként is korán - négykor kellett kelni, hogy elérjem az ötös buszt. Kalóz vitt ki a megállóhoz kocsival, aztán ő ment is dolgozni. A busz késett pár percet és meglepően hűvös volt, polárfelsőben is fáztam Pestig. Persze fent még több késés és jókora dugó volt. Kb. fél órát késtem, szegény Nagyi meg már nem tudta elképzelni sem hol vagyok már... Végül csak sikerült metróval és villamossal átvergődnöm a Népligetből a Keletibe. Egyszerűbb volt így, egy megálló metró a Nagyvárad térig, onnan 24-es villamos a Keletiig, mint két metróval menni. Sokkal gyorsabb és kényelmesebb is volt. Szóval Nagyi várt a Keletinél, aztán letettük a holminkat a csomagmegőrzőbe. Fura volt, hogy peronőrök álltak kordon mellett és nézték a jegyeket. Persze két jó szó és a másik oldalon voltunk... szóval tök fölöslegesnek tűnt az ellenőrzősdi, mikor csak az nem megy át közöttük, aki nem akar. Szóval utána "üresen" elvillamosoztunk a Józsefvárosi piacra. A kínai piac hatalmas volt, élmény volt számomra bogarászni és vásárolgatni :) Nagyi főleg a dédunokáira nézett kisrucikat, és szépen alkudott. Az én zsákmányom: néhány bokazokni, 3 "kétszemélyes kempingsátor - F méret - " egy sportcipő, egy nyári, barackszín csíkos kosztüm, két nyári és egy fehér blúz, valamint egy hosszú, nyári nadrág volt. Aztán vásárlósdi végén - hulla fáradtan vissza villamosoztunk a Keletibe. Nagyi megvette a jegyem, én meg elhoztam a csomagomat, és vettem egy szendvicset, mert aznap még nem ettem. Téliszalámis volt, vmi majonézes kapros mártással. Nem akartam megvenni először, de a többi még rosszabbnak tűnt. Azonban amikor a vonaton elkezdtem enni nem tudtam betelni vele, olyan finom volt. Nem is tudom mikor esett utoljára szendvics enyire jól! A vonat is meglepően tiszta és kényelmes volt, szóval elcseresznyéztünk az úton. Végig beszélgettünk, aztán öt-hat felé már haza is értünk Hámorba. Nagyapának odaadtam a római kori érmét amit a pincenapokon szereztem neki, Nagyi meg kitette a hűtőre a mágnest (Jut eszembe, fogyózok! - felirattal). Nagyival még út közben kitaláltuk, hogy másnap fürdeni megyünk, de Nagyaba kinyögte, hogy ő nem jön. El voltunk kenődve, de azért készültünk másnapra. Végül ettem, és pihi reggelig. Persze előtt telefonon beszéltünk a Kalózzal, aki aranyosabb volt az átlagnál.

2. nap - Kedd
Remekül aludtam de nem túl sokáig, már fél ötkor ismét fent voltam. Nem tudtam visszaaludni, de nem is volt baj. Nagyival összepakoltunk, készítettünk egy-egy szendvicset, és indultunk Csátra, fürdeni. A Búza-téren vettünk egy 3 napos túristajegyet nekem, mert olcsóbb volt, mint a gyűtőjegy :)
A csáti buszon reggeliztünk, majd egy óra zötyögés következett a strandig. Nagyon jó volt az idő, és kevés a strandoló. Egész nap ha vagy harcmincan lehettünk... Leginkább idősek voltak csak, így egész álló nap gyönyörű környezetben, nyugodtan, szinte üres medencében hallgatthattuk a madárdalt. Igyekeztünk árnyékban maradni, és használtam naptejet is, de így is sikerült teljesen leégnem. Nagyi le-Táposcsirkézett, én meg közöltem vele este, hogy sikerült a táposcsirkéből főtt rákot kreálnia :D
A Strandon ebédeltünk, de nem volt túl fényes, mert nem az főzött aki eddig... Nagyi egy adag töltöttkáposztát, én pörköltöt kértem. Ez utóbbival nem boldogultam, mert elég rémes volt, így kértem egy fél adag sztrapacskát, de az se volt jobb. Végül Nagyi evett egy adag káposztát, fél adag pörköltöt és negyed sztrapacskát. :)
A víz csodás volt, és alig akaródzott haza menni, de a fél négyes busszal muszáj volt elindulni. Nagyapa is hiányolt már minkett, kétszer is hívott telefonon, pedig nem szokott ilyesmit csinálni. A Búza téren bementünk a piacra, vettünk újkrumplit és petrezselymet holnapra, aztán haza. Szerdára készülődtünk este, hús ki a fagyasztóból, töltelék.... A menük sajtal és sonkával töltött csirkemellek, petrezselymes krumpli, uborkasaláta + extra töltött csirkecombok az én kérésemre.

3. nap - Szerda

Hosszú volt, ezt fél hatkor írtam két óra alváas után. Pedig nappal csak akkor alszok, ha beteg vagyok. Valószínűleg az enyhe napszúrásom miatt van. Fáj és ég mindenem, lázam van, nem túl kellemes, de túlélem.
Ma ötkor dobott ki az ágy. Nagyival rögtön nekiláttunk főzni. Hatkor lementem a Hóvirág utcai kisboltba, és vettem Sajókazai fehér szeletelt kenyeret - mert Nagyi mindig innen hordja, és csak ezt eszik - és két kiflit holnapra. Aztán nyolc körül "díszbe" öltöztem, és indultam a városba. A Főtéren leadtam a fényképezőből a filmet az Ofotértben, és tetettem bele újat is. Aztán találkoztam a Hugival a piacon. Elhoztuk a virágokat és ajándékokat a ballagásra, majd a sok pakkal és a három gyerkőccel felvillamosoztunk az oviig. Az ünnepség aranyos volt, Daniék indiántáncot adtak elő, és az unokaöcskös szépen szavalta el a versét, mintha máris iskolás lenne. Ballagás után mind kimentünk Nagyihoz Hámorba ebédelni. Balu tündéri volt, még sose láttam ennyire nyugis kisbabát, olyan jól elvolt velem is, mint befőtt a polcon. A nagyobbak ebéd után rosszalkodtak, Geri elzúgott és felrepedt belül a szája. Így hamarabb hazaindultak Hugiék. Az ajándékaim közül a Balunak varrt szuttyongatós kiskutya aratta az igazi sikert, Balu rögtön rácsapott a fülére és kedélyesen harapdálta, amíg Hugi felöltöztette :D Nagyival kikísértük őket a buszhoz, majd hazaérve rendesen bekajáltunk végre. Aztán kidőltem és elaludtam. Vettem be lázcsillapítót és most estig pihi.

4. nap - Csütörtök
Nem voltam jól, éjjel alig aludtam valamit, szóval a korai felkelés nem okozott gondot. Összepakoltam, majd elköszöntem nagyiéktól. Úgy nem akaródzott elmennem. Jól éreztem magam náluk, és jó lett volna sokkal több időt velük tölteni. De hát mennem kellett haza. Hatkor indult a buszom, lecsorogtam a Tiszaira, megvettem a jegyem és irány a vonat, meg Pest: Keleti - villamos - metró - Népliget. Kényelmes busz volt hazáig is. Kalocsán átszálltam egy helyi buszra, és háromra már itthon is voltam. Kissé elkeseredtem, pedig igyekeztem felkészülni arra ami várt. Büdös volt, a konyhák és a veranda koszban állt, a szobában rendetlenség és szennyeshegy, szóval elmentem négy napra és a két pasi - főleg az Após disznóólat csinált a házból. Ettem, elpakoltam, majd nem bírtam másnapig várni, nekiestem a takarításnak. Feltakarítottam a konyhákat, elpakoltam és el (meg újra) mosogattam az edényeket, kidobáltam az ételmaradékokat, lesúroltam a gáztűzhelyt, a hűtőt, a fagyasztót, a konyhaasztalt - amennyire lehetett. A fürdőszobára és verandára már nem jutott erőm, másnapra halasztottam.

Szóval az út jó volt, bár nem pihentem annyit, mint szerettem volna, de remekül éreztem magam, csak hazajönni volt vacak, főleg a miatt ami fogadott...

Eltelt ismét egy hét, és mostanra gyűlt össze annyi apróság, hogy érdemes legyen belőle valami is papírra vetni. Kissé mozgalmas volt néhány nap, a töbi pedig tömény unalom.

Volt ezen a héten légyinvázió a konyhában - a légycsapda papír nem bírta, így be kellett kétszer is vetnem a rovarkövetős szuperirtó sprét, ami engem is kirtott a konyhából fél napra :)

Leginkább hétköznapi semmiségek történtek, pl. Após reggel főzött magának vmi csülköt. Kb. 3 órával később megyek ki a konyhába, látom már megint összekente a gáztűzelyt (pedig most súroltam le a korábbi ráégett cuccait, mert rendszersen nem takarít maga után). Szóval nyúlok a rács felé, hogy levegyem és letakarítsam, de vhogy furcsa mód meleget sugárzott és az utolsó pillanatban mégsem értem hozzá... Nézem, és csak ekkor vettem észre, hogy az egyik gázrózsa, amelyiken még kora reggel kotyvasztott nincs elzárva, csak ég szépen tartalékon. Nem is tudtam hirtelen mit mondjak. Örültem hogy nem sütöttem meg magam - pedig így szépen belelnyúlhattam volna a lángba is. Másrészt pokolian bosszantott a hanyagság. Nem bírtam megállni szó nélkül, mondtam ha ezt folytatja ki lesz tiltva a konyhából mint anno Anna nána.

Aztán csütörtökön bementem a suliba és vittem két könyvet Zsuzsának olvasgatni, közben a folyosón összefutottam egy pár gyerkőccel és péntekre meg lettem hívva a népitáncosok évzárójára. Nem mondhattam nemet. Tehát péntek este elmentem és megnéztem őket. Nagyon aranyosak voltak, táncház hangulatot varázsoltak a tornaterembe, és felidézték bennem a régi néptáncszakkörös emlékeimet :)

Közben a héten ugye már megérett a cseresznye. Bizony, erre délen már finom, ropogós, mézédes cseresznye lóg a fán, úgyhogy többször is szedtem belőle az elmúlt pár napban. Ma is fogok, hogy legyen bőven hétfőre.

Tegnap - szombaton - átmentünk a Hajósi pincékhez. Most kezdődött ugyanis az Orbán Napi Borünnep és még ma is tart. Jó móka. Csak az a kár, hogy ilyenkor a Kalóz egyik kollégájánál van pincebuli... ami olyan hatásokkal jár, amit nem kedvelek. Mondjuk a kaja - idén őzpörkölt - nagyon finom volt, de az hogy kb. fél óra alatt mindenki hullarészegre issza magát és ezt a szintet tartják hajnalig, elég nehéz elviselni. Főleg, hogy én nem iszok, és a részeg emberek hülyeségét se kedvelem túlságosan. Azért a napnak voltak jó pillanatai is. Pl. Kalóz eljött velem mászkálni a kirkodóba, és vettünk Apósnak egy nagy halas korsót, Nagyinak egy szuvenír hűtőmágnest, Nagyapának meg egy római kori érmét :) Vmi apróságot mindig kell vinni egy ilyen helyről. Én vettem egy kis áfonyát magamnak, és legnagyobb megdöbbenésemre, Kalóz engedett egy hennamintát a kézfejemre :)

Elég kóma vagyok, nem sokat aludtam az éjjel (v. 3-4 órát), és ma még főznöm kell, meg csomagolni holnapra. Ugyanis Hétfőn Irány pár napra Miskolc, a Nagyihoz.

Huh... elég fáradt vagyok. Na jó nagyon álmos. Valamiért még mindig nem tudtam kialudni magam. Ez a hétvége meg elég fárasztóra sikerült.

Szombaton nagybevásárlást tartottunk. Mondjuk főleg olyan dolgokat vettünk ami nagyon kifogyóban volt - így is szoktuk, de vásároltunk pár kevésbé lényeges dolgot is, ami azonban a jó ha van, illetve a de jó lenne kategóriába tartozik. A piacon kezdtünk. Az én listámon nadrág, póló, sporcipő, ilyesmik voltak- de csak egy száll itthonos nacit kaptunk. A Kalóznak azonban több dolgot is sikerült beszerezni, két papucs, pólók, apró kütyük.
Aztán jöttek a boltok, mindenféle aprósággal. A Tesco-ban végre ismét leszállították annak a DL könyvnek az árát, amivel már két hónapja szemezgetek, így féláron, 560ft-ért végre hazavihettem :) /Ma kezdtem el olvasni, és alig tudom letenni./
Voltunk Tesco, Spar, Penny, Lidl és mellete még villanyossági boltban, ahol beszereztünk egy új kapcsolót. A spájzban a lámpakapcsoló már hónapok óta vacakolt. Ötször kellett felkapcsolni, mire egyszer világítani kezdett a lámpa :) No, most aztán vége!
Ó a legjobb, hogy végre vettünk fagyit. Kaptam 2l vanilliás-szőlős dobozos fagyit. Jupi!

A vasárnap természetesen főzéssel telt. Az Após két napja levágta a két kacsát, abból kellett ebédet varázsolni. Lett finom húsleves és sült kacsa krumplipürével meg salátával. Éjjel annyira keveset pihentem, hogy a főzőcske után jórészt kómában telt a nap hátralévő része.
Eredményre jutottam viszont a novellámat illetően. Gyorsan el is küldtem, mielőtt megint rámjött volna az öttperc, és tovább csiszolgatom. Hajlamos vagyok elrontani ilyenkor az alapból jó dolgokat, de azért rettegek, hogy mi van ha rossz verziót küldtem, amiben bennefelejtettem a vázlatom egy-egy elemét... :)

Ma nem sok mindent csináltam. Ennek alapból örülök. Kómahegyek még állnak, de reggel vettem egy lazító eukaliptusz-habos fürdőt. Lehet az is rásegített :)  Nem bánom.
Aztán őrült meleg lévén elkezdtem azon agyalni mit is húzzak magamra. Még nem rendeztem át a mai napig a szekrényem, így nem tudtam mit híztam ki tavaly óta, és van e egyáltalán még vmi nyári cuccom, mert tavaly ősszre sok mindent leamortizáltam. Szóval kirovancsoltam a szekrényem. Ténymegállapítás: sürgősem szükség van kétszemélyes kempingsátorra, pólóra és blúzra, vékony nadrágra.
Ezen felbuztulva mikor találtam egy kb. megfelelő öltözéket és elindultam a boltba, felhívtam a nagyim, áll e még a múltkori meghívása. Bizony állt, és kitaláltuk, hogy feljön elém BP-re. Neki úgy is ingyé van az utazás, aztán kimegyünk vmi nagy piacra és bévásárol nekem :) Jövő héten hétfőn, vagy kedden utazok. Egyedül... pár nap... :) Nyau!

Szóval csak röviden a tegnapi napomról...

Reggel kóma, ahogy lenni szokott, net egy szál se - miért is lenne? - és a gond, mi legyen ebédre. Néhány telefon és lassan csak elindul a nap. Ebédre borsólevest kértek - mák, hogy após ment be Kalocsára és hozattam vele a leveshez eperlevél tésztát, mert ugye csak azzal szeretik enni. Készítettem még egy kis chilis babot a magam örömére az utcsó konzerveimből...

Telefonok után zuhany, készülődés, aztán bémentem a suliba, ahol fogadott az igazgatónő... meló egy szál se a kilátásban, de egy jó fél órát elbeszélgettünk. Végén adtam neki is egy varrott macskát, boldog volt vele.... ha ránéz remélem eszébe jutok, főleg, ha akad vmi meló.

Aztán gyors vásárlás, hazaérve hála Kalóznak, már jó a net. Rendeztem soraim majd főzőcskéztem. Aztán agyaltam még a novellámon. Még van kb. három napom befejezni, de valahogy nagyon nem akar jönni az ihlet...

Délután mikor hazaért a Kalóz megkért, vigyem el vele a kutyákat oltásra... szóval madzagra kötöttük a kiskutyát, Zsömit, ő meg pórázra Zeuszt és elsétáltunk a PMH elé. Elég sokan voltak, de nem kellett órákat várnunk. Zsömi az egész sétától teljesen belelkesedett, és mint eszét vesztett tacskó rohangált föl és alá, alig bírtam tartani. Hazafelé a Kalóz nagyon rendes volt, ehettünk egy fagyit, ami a tegnapi nyári melegben igencsak jól eset :) A sportpálya felé mentünk hazafelé is, mert az rövidebb és kevésbé forgalmasabb. Összefutottunk Marcsiékkal (tőlünk három házzal odébb lakó unokatesója a Kalóznak) akik Dóra nevű vizslájukkal kínlódtak. Az a kutya egyáltalán nem akart nekik engedelmeskedni. Megsajnáltuk őket, így a Kalóz segített nekik, elvitte ő oltani, én meg Marcsival és a két kutyánkkal hazafelé indultam. Zsömit adtam át Marcsinak, mert félő volt, hogy Zeusz uzsonnánank nézi, így én kínlódtam a németjuhásszal hazáig.

Nos mindennek a kedélyes délutáni sétának az lett a vége, hogy az ujjaim trapára mentek. De tényleg... Zsömi is szétrángatta a kezem a madzag-pórázával, és Zeuszt a nyakörvénél fogva kellett visszatartanom, mert nagyon bevadult ahogy a Kalóz otthagyott minket. Hiába, ő csak neki engedelmeskedik...

Végül minden jó, ha vége jó, csak az ember győzze kivárni a végét... :)

Kellett két nap, mire annyira összeszedtem magam, hogy meg tudjam írni mi minden történt :) Bocs a morbid címért is, de ez a két dolog: a vér és a kómás állapotom jellemezte leginkább.

Azóval ahogy írtam előkészültem mindennel a borjúvágáshoz és nagyon kómás lettem.
Éjjel bár tudtam aludni, ötkor keltem, és kezdődött a munka. Nem részletezném nagyon, volt mit csinálni késő délutánig - leginkább a főzőcske és a mosogatás marad meg bennem, a takarításon kívül. A legjellemzőbb pedig a vér volt mindenütt... befröcskölték a fiúk darabolás közben a falat, ajtót, oszlopot, a padló is úszott... A máj és a szív darabolása közben még én is könyékig véres lettem :) Persze sikerült az utolsó cseppig mindent lesúrolni és összetakarítani :) Azt hiszem rendesen dolgoztam. Kissé viszont másnap is kóma voltam tőle, és még most is fáj minden porcikám. Leginkább a bokáim, néha alig állok a lábamon :D

Tegnap is főzőcskéztem - lévén vasárnap és vasárnap nem lehet húsleves és vmi finom második nélkül. Ma azonban végre pihenhetek kicsit. Délután persze majd sütök halat és sültkrumplit vacsira, és persze el kell mosogatnom Após után (aki pacalt darabol) rendesen. Tegnap is pórul jártam miatta.... Hát nem pont az én különbejáratú kanalammal kapirgálta a pacalját? Ráadásul nem mosta el rendesen és betette a tiszták közé (nem első eset). Én meg megterítetem az ebédhez. Nem is figyeltem, hogy vmi nincs rendben a "tiszta" kanalammal, amíg az első falatot a levesből számba nem vettem. Brrr... nem kívánom senkinek. Már a pacal szagát se bírom, a kanalamnak meg kifejezetten nyers pacal íze és bűze volt .... Ez igazi rémálom.

Na mindegy. Ma remélem kiheverem a kóma maradékát és marad energiám folytatni a novellám is. Már csak pár napom van. A történet végét már kitaláltam, csak olvasható formába kéne önteni :D

Valami nagyon furcsa van velem. Délutánra olyan kómás lettem, mintha leszedáltam volna magam pár xanaxal... Pedig semmi olyan nagyon lényegeset nem csináltam ma...

Mondjuk hajnalban ébredtem megint. Kalóz horkolása mellett kissé nehezemre esik aludni... Aztán a korai ébredés után főztem egy teát, feltakarítottam az udvart - a kiskutya kikaparta a fél dombot, amint a háza áll... majd jött a napi rutin. Vagyis majdnem, mert a Kalóz ma szabadnapos volt, és kitalálta, hogy bemegy Kalocsára boltba. Szóval neki a reggeli elmaradt, én ettem, aztán nekilátam a főzőcskének. Ma gulyáslevest (sertésből) és palacsintát rendelt. Szóval ezzel töltöttem a délelőttöt, a szokásos konyhai munkákkal. Amikor hazajött a Kalóz ő is evett... rendes volt nagyon, mert hozott abból a füstölt pulykapárizsiból amit nagyon szeretek. Ő is evett, aztán nekilátott füvet nyírni. A városan vett egy új szegélynyírót amit fel kellett avatni :) Felavatta. Én meg söprögethettem utána az udvart, gereblyézhettem a levágott füvet. Végül csak a végére értem.

Mivel holnap megint borjúvágás lesz, elő kellett hozzá készíteni pár dolgot. Szóval délutáni szieszta helyet lesúroltam a nagyasztalt, elmostam nyolc nagy ládát és a tőkét. Aztán olyan vacakul lettem hogy felkelni nem bírtam... beállt a kóma és alig volt erőm elmenni kajáért, majd utána nekilátni a következő feladatnak. A verandából kipakoltunk, én pedig lesúroltam az ablakpárkányt, mindent elpakoltam, felsöpörtem, felmostam.  Míg a kő szárad megpucoltam a zöldhagymát, amit a Kalóz hozott be délután, enni adtam a kutyóknak, és elmosogattam. Aztán vége bepakolhattunk mindent a verandába.

Most már talán pihenhetek... Jó lenne éjszaka rendesen aludni, mert fél ötkor nekem is kellni kell.... Csak lennénk már túl a holnapon!

Tudom, tudom. Sokszor nem írok a nap végén. Ennek mostanában két oka volt. Az egyik, hogy sokszor olyan pocsékra sikerült a nap, hogy nincs kedvem írni róla, a másik, hogy mostanában megint mesebeli volt a net. Hol volt, hol nem volt, de leginkább az utóbbi.

Azért most is van pár említésre méltó apróság. A kóros nethiány miatt nagyon unatkoztam. Eleinte. Aztán elkezdtem szimultán olvasni pár könyvet (Az irokézek fia, Hét év tibetben, Az utolsó bolygó), és folytattam a Jedi Rend pályázatára a novellát. Hat oldalnál tartok és ez még csak az eleje... igyekeznem kell, hogy beleférjen húsz oldalba, így ötleteim jelentősen le kell redukálnom, és a leírásokat kevésbé részletesre kell fognom :) Remélem sikerül.

Szombaton megint borjúvágás lesz. Előre viszketek, pedig ez nem oly vészes mint egy disznótor. Profi hentes jön darabolni. Csak utána ki kell porciózni az eladásra szánt husit.

A mai napom kotyvasztással telt. Mikor hazajöttek a fiúk ebédeltünk, majd kimentünk a "kertbe" megforgatni a szénát. Hárman fél óra alatt össze is csaptuk. Jó idő van hozzá. Kék az ég, süt a nap, fúj egy kicsit a szél, de nincs se nagyon hideg, se nagyon meleg. Szeretem az ilyen időt... kár hogy olyan hamar elmúlik.

Most az új padawanokkal igyekszem foglalkozni a Menedéken. Van amelyiknek sokat kell magyarázni, van amelyiknek hiába magyarázok tesz rá... Mindenesetre a sok újonnan jövő érdekes színfoltokkal gazdagítják a palettánkat :)

Elég furára sikeredett a mai nap több szempontból is. Kezdem az én dolgaimmal...

Reggel egész sokáig aludtam mégis fáradtan ébredtem. Összeszedtem pár napja vmi vírust és még mindig nem lábaltam ki belőle egészen, még ma is rohangáltam óránként a mosdóba. Reggelizni nem sok kedvem volt, ami nem gond, úgy is fogynom kell. :) Kilenc után felszedelőzködtem és bementem a faluba. Először a suliba néztem be, megint könyvet csereberéltünk Zsuzsával, és a másik Zsuzsának vittem egy gizmót amit még a múlt héten kreáltam, és ígértem neki egyet. Utána feladtam a postán az adóbevallásom, majd bevásároltam... na jó vettem kenyeret. Aztán haza, reggeli... közben a mosás második adagjával is végeztem, kiteregettem. Olyan jó idő volt ma, hogy pár óra alatt minden be is száradt. Majd nekiláttam az ebédnek. Főztem kiskockatésztát a maradék húsleveshez, és másodiknak rizseshúst készítettem. Itt kezdődtek a gondok. A bal első gázon főztem a húst, amikor kész lett ki akartam szedni, rá a nagy sok rizsre, de nem bírtam tartani a rizses tálat. Áthúztam a másik gázrózsára, hogy onnan közelebb, de nagyon csöpögött, így arra gondoltam felteszem mellé és könnyedén átszedem. Node! Totál elfeljtettem, hogy én a másik oldalon főztem, nem azon ahol most van... gondoltam megnézem a bal oldalt a rácsot nem melegedett e át nagyon és odateszem a műanyag tálat a rizzsel. Ugye már tudjátok mi lett belőle. A bal kezem mutató ujját az első ujjperc hajlatánál szépen odanyomtam a tűzforró rácshoz.... A többit nem részletezem. Mindenesetre elláttam magam, és befejeztem az ebédet, rendben. Aztán összeszedtem magam a sokkból és bekötöttem a kezem. Még mindig eléggé fáj. No de ettem és vártam haza a Kalózt. Csak egy félreértés miatt hiába. Ma bent maradt túlórázni, és csak hétkor jött haza. Unalmamban udvart takarítottam és mangákat néztem, meg msn-eztem.

A Kalóz része pedig a túlórán felül, hogy vmi épületet bontottak a cégnél, és fent voltak a tetőn az egyik kollégájával, aki alatt leszakadt a kúppala mindenestől. Zuhant v. három métert. Hála az égnek nem lett semmi komoly baja, de a Kalózt sokkolta a dolog, és sík ideg volt még mikor hazaért is. Talán az hatott rá nyugtatólag, hogy délben meghozta a postás a vaterán rendelt telefont és átalakítót. A telót 1500-ért vette, pedig az eredeti ára kb. 15ezer körül van. Új, és akitől vette, azt mondta hibás a teló. Hát nem volt az, csak a pacák nem tudta beállítani. Így van egy pár csúcsmodern (színeskijelzős, üzenetrözgítős, jóégtudjamégmireképes) telónk potom pénzért.

Szóval ma volt rossz és jó is, elég mozgalmas volt...

Még nem is meséltem nektek, milyen hangzavar van erre, ha kinyitom az ablakot reggelente, vagy amikor elsétálok a boltba.

Rengeteg madár él erre felé - ugye falu, a házzal szemben növendék nyárfa liget-erdő... A szomszéd házunkban eddig sok galamb élt, bár ki lettek tavaly toloncolva még mindig visszajárnak. A ligetben él egy örvös vadgalamb pár is, gyönyörűek. Két házzal odébb a fenyőn él egy bagoly. Sok veréb, pacsirta, rigó, cinke, néhány kakukk és harkály is előfordul nálunk, és a hétvégén megérkeztek végre a fecskék. Szóval a napnak nem nagyon van olyan szakasza, amikor nem hallok valamilyen madárdalt. Ezt nagyon szeretem :)

Elég mozgalmas volt a mai napom. Az utóbbi időben, amikor a Kalóz szabadnapos volt mindig tyúkvágás volt a napi meló. Ha lehet hinni neki, akkor a mai 4 tyúk meghámozása és jégre tevése volt számora az utolsó ilyen meló egy időre. Már csak 10 tyúk és egy kakas rohangál a baromfiudvarban, de már nevelődik az utánpótlás, vagy harminc csirek személyében. Köztük van még az én fekete kiscsibém is, akiről kiderült hogy kakas. Szóval van egy helyes, fekete kakasom. Remélem szép lesz, ha megnő :)

A másik négyest a pizzák jelentik, mert mire végeztem a tyúkokkal, láthattam neki a pizzasütéshez. Egy gombás-kolbászos, egy hagymás-kolbászos és két szalámis-májas lett a végeredmény :D Honap megvan a reggeli meg a vacsim belőle :)

Macska után készítettem tacskó kutyushoz szabásmintát, és csináltam két prototípust. Nem lett rossz, de nem vagyok vele elégedett, ezért egy darabig szüneteltetem. Viszont, helyette "ad has" készítettem egy fehér kötött anyagból és fekete pamutfonalból nagyon édes 'tojásfej' figurákat. Ha lesz majd képem, ígérem teszek fel egyet mutatóba. Azóta sorozatban gyártottam majd egy tucatot :) Lesz mit a barátaimra rásózni...^ ^

Jó rég nem írtam megint, pedig sok apróság összejöhet egy nap, ami fontosnak tűnik, csak az a baj talán, hogy estére egyik sem tűnik túlságosan jelentősnek, így nem éri meg papírra vetni. De most tényleg összejött pár dolog, amit gondoltam feltétlen papírra kell vetnem. 

 Először is a fekete macska. Készítettem egy módosított sablon segítségével néhány macskafigurát. Fekete maradék anyagból varrtam össze és egy rossz párnából átmentve szivaccsal tömtem ki őket, végül selyemszalag és egy gyöngy került rá dekorációként. Nagyon aranyos lett, és elvittem ajándékba Zsuzsa barátnőmnek (aki a suliban igazgatóhelyettes és könyveket csereberélünk). Tetszett neki, és kinevezte kabalamacskának, hogy majd biztos szerencsét fog hozni neki. A titkárnő Zsuzsának és Erzsikének is ígértem egy macskát, így hát többet is legyártottam. Pontosan öt macskát, abból egy fehér. Már csak egy macskára maradt anyagom... Egy nap egy macsek :D Ha van anyag akármennyit legyártok.

Másodszor a villám. Tegnap becsapott hozzánk egy. Az új házunk tetejébe, lett rajta egy csinos lyuk. Meg két galamb holtan zuhant alá a sok cseréppel egyetemben. A fiúk nagyjából kipofozták... Mázli, hogy nem történt nagyobb baj. A szobánkban csak a telefon halt meg, illetve a tv képernyője bolondult meg - átment lilába meg zöldbe, de ezt már helyrehozták.

Végül... az elmúlt másfél hétben Csilla nővérkém megdobott két lehetőséggel. Az egyik egy 11. kerületi suli álláshírdetése volt, sajnos az általuk megadott e-mail cím nem működött, és a telefont se vették fel, így hagytam a fenébe. A második esetnél Csilla szólt, hogy elment náluk egy napközis nevelő, és hogy utána fog érdeklődni, majd másnap beszélünk... Nem hívott vissza, és az sms-emre se reagált több napig. Egy kicsit nagyon elkenődtem. Végül felhívtam én, amikor már nem bírtam és kiderült, hogy csak aznap kérdezte meg az igit az állásról, aki azt mondta, hogy felvenne, de ... most van náluk igiválasztás, és amíg a cécó le nem zárul nem tehet semmit. Na ja... szóval sutba ezzel is.

Majd csak lesz valahogy, mert olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Addig is elfoglalom magam a macskákkal, meg a cserekönyvekkel :D

Március 30. Furcsa, hogy idén erre a napra esett az óraátállítás. Nem esett túl jól a koránkelés, de tudtam, mivel dobhatom fel a napomat. :)

Miután Kalóz elment munkába, teleengedtem a kádat fincsi forró vízzel, megbolondítottam egy kis eukaliptusz olajos habfürdővel, majd csobbantam benne egyet. Addig pihiztem benne, míg csak el nem kezdett kihülni :D Aztán lassan magamhoz tértem, rendbeszedem a dolgokat, majd elbattyogtam a boltba kenyérért. A 40 perces reggeli séta után egészen emberinek éreztem magam, és a jókedvem is megvolt, főleg, hogy Shadia nővérkémmel is beszélhettem. Hazaérve elpakoltam, és reggeli közben elintéztem a netes apróságokat - mailek, travian, ikariam, menedék - ez utóbbin kaptam pár jókívánságot. Aztán kapkodtam, mert mire a harmadik szendvicsem végére értem, igencsak tíz felé járt az idő, és én még bele se kezdtem a főzésbe. A menü töltött csirke volt  - meg persze húsleves. Évente csak egyszer főzök ilyet, mert a fiúk nem szeretik, de úgy gondoltam ezen a napon igazán megengedhetem magamnak. Főleg, hogy van még a hűtőben szombatról egy nagy fazék halászlé, meg egy rakat rántott hal is. Szóval elkínlódgattam a csirkével (ami valójában egy x éves tyúk volt, de sajna fiatalabbat nem vághattam le), és mikor a Kalóz fél egykor hazaért, még nem igazán voltam kész az ebéddel. Végül 2-re összeállt a menü: húsleves kiskockatésztával, töltött csirke (májas töltelékkel) burgonyapürével, hozzá friss saláta. Megebédeltünk, majd jött a délutáni punnyadás. Kissé fáradt voltam, és csalódott, hogy a csirke nem egészen olyan lett mint vártam (a husi rágós tyúk mivolta miatt). A délutánt két sorozat nézésével és menedékezéssel töltöttem. Kaptam még két hívást: Hugi és Apu köszöntött. A Hugi hívása nem volt túl vidám... azt hiszi, hogy rákos. Kedden megy majd dokihoz. Apu azonban ismét derűre késztetett, hablatyolt szokás szerint :D

Lefekvés előtt a Kalóz még meglepett. Megkérdeztem mikor kaphatom meg az ajándékom (a szatyorra céloztam, amiben a könyvek voltak, amik már a hét elején megérkeztek, és azóta egy méterre tőlem pihiztek, s nekem tilos volt hozzájuk nyúlni). Azt válaszolta, most, és elővarázsolt még egy doboz Raffaellót is (egyik kedvenc nasim), és végre felköszöntött. Jó sokáig kivárt, bár lehet, hogy ez az én hibám, mert elmondtam neki, hogy este tíz előtt 5 perccel születtem :)

Egyetlen apróság volt csupán ami nem esett jól, hogy a .... apósom, akivel egy házban kell élnem, és én mindig felköszöntöm és megajándékozom, annyit sem tudott odabüfögni, hogy boldog szülinapot.

Nos... immáron hivatalosan is 27 vagyok - asszem kb. életem felénél tartok. Kicsivel se lettem okosabb, bölcsebb mint eddig. Kevésbé szertelen, vagy boldogabb sem, de még élek és remélek.

Így húsvét után azt gondolná az ember, hogy kissé megnyugszanak a dolgok, a rend kitart még egy darabig, és jön egy kis pihenés. Frászt. Kitört nálunk a csirekinvázió, vagy a csirekek támadása! (Nem, direkt nem írtam úgy hogy csirkék!) Após a keltetőbe tett vagy száz tojást, az első adag már kikelt, és mivel kint még hideg van az én órákig takarított verandámban szállásolta el őket kartondobozokban. Büdi és kosz van utánuk.... sajna el kell nézem még egy darabig. Viszont a csirekek között van egy korom fekete. Lestipistopiztam röngtön. Remélem megmarad. Hm, minden ős csirke vörös volt... hogy hogy lett belőle fekete? :)

Ma sem úsztam meg a tollas jószágokat. Négy öreg hölgyet kellett levetkőztetnem és hűvösre tennem. Abból mondjuk az egyiket nem daraboltam össze, belőle sütöm majd vasárnap a töltött csirkém, az én saját szülinapos receptem szerint.

Szülinapról jut eszembe, máris érkezett két meglepi. Nagyi küldött egy aranyos Micimackós képeslapot (Füles a kedvencem a meséből). Andi barátnőmtől pedig különleges küldemény érkezett. Mesék, egy csodás képeslap (már a húsvéti lapja is nagyon szép volt), és két igazi, hamisítatlan, szépséges kavics Új Zélandról. Nem is tudom hogy köszönjem meg! A Kalóz is beszerezte már az ajándékaim (kilenc könyvecske), és kissé nehéz megállnom, hogy ne olvassam el egyiket se vasárnapig.

No jó, mára ennyi, pihenni kell, mert az Após fogott egy háromkilós "cápát" és holnap abból kell majd rántotthalat varázsolni ebédre :)