Gia

Nos, alig hogy üresen maradt a marhakarám, máris ki lett találva, hogy az űrt be kell tölteni. Nem vitatkoztunk apósommal, így az első adandó alkalommal kocsiba ültünk mindhárman, utánfutó mögöttünk, és elautókáztunk a három várossal arrébb lévő nagy vásárba egy vasárnap. Rég nem voltam már ilyesmin, talán ezért is ragaszkodtak hozzá a fiúk, hogy én is menjek velük. Maga a vásár, kb. olyasmi volt mint a miskolci Zsarnai piac, bár nem olyan nagy. A normál árúsok mögött pedig, egy ligetben volt az állatok vására, kissé elkülönítve. Kb. háromnegyed óra alatt az apósom végre döntött és megalkudott két magyar tarka bikaborjúra. Pont mint amilyen Zsömi volt, csak kicsiben :D A nagy vásárban egyébként nem sok időnk maradt körbenézni, és mivel após a Zsömiből befolyt pénzt mind elkölötte, nekünk egy árva vasunk se volt, így vásárolni semmit se tudtunk. Vagy legalább is semmi nagyobbat, pedig láttam pár jobb holmit. Az össz zsákmány pár alsó, zokni, egy mágneses karkötő és tíz deka a kedvenc nasimból, vajkaramellából volt. Ennek ellenére jól éreztem magam.

Hazaérve a fiúk elszállásolták a bocikat, én pedig elkészítettem a köreteket az ebédhez - mivel már előtte nap megfőztem a többit. Ebéd után lógás volt a köbön.

Négy magasságában eszünkbe jutott, hogy ma van a faluban a búcsú is, és csak ki kéne nézni. Eddig minden évben kimentünk... Tehát most is. Keserű csalódás volt az egész.
Már csomagoltak össze az árusok, akik kb harmadannyian voltak mint korábbi években, tiszta kihaltság volt az egész. Még körbenézni sem tudtam rendesen. A "vidámparkosok" forgalma se volt nagy. Szóval a búcsú katasztrofális volt, elég csalódottan jöttünk haza.