Gia

A tegnapi nap, vagyis vasárnap olyan hosszúra és fárasztóra sikerült, hogy ma nyolc után ébredtem csak fel, ami nagyon késői időpont a szokotthoz képest. Mondjuk már tegnap sem voltam friss és üde - aludtam vagy három órát a sükösdi dolgok után.  Egyész délelőtt igyekeztem magamhoz térni, több-kevesebb sikerrel. Annyi mákom volt azért, hogy főznöm nem kellett, így nyugodtan pihenhettem délig. Amikor azonban hazaért a Kalóz nem volt mese, össze kellett kapnom magam. A sükösdi mutatványa során a karja szépen megsérült, és be akart meni ügyeletre. Nosza, kocsi, város ügyelet. Itt meg kell hogy említsem az eü rendszer tökéletlenségeit. Ilyen "traumás" sérüléssel az ember nem hívhat mentőt, ha ellátást akar vagy elmegy hétköznap a háziorvoshoz, aki továbbküldözgeti, vagy hétvégén bevánszorog az ügyeletbe, vagy ha tud, utazik egy-másfél órát a legközelebbi kórházba ahol van baleseti sebészet ahol elláthatják. Mindenesetre vasárnap maradt az ügyelet és fizettünk ezer forintot, csak hogy ránézzen a doki. Persze csinálni nem csinált vele semmit, felírni se írt rá semmit, csak adott egy beutalót. Szóval átcaflattunk a szomszédos épületbe, fel a másodikra a sebészertre. Jött a doki és megkérdezte mi a fenét akarunk, és hogy hol az ezres. Mondtuk, már fizettünk ma. Erre kiröhögött és felhomályosított, hogy az ügyelet teljesen más cég, és újra ezer forintot kell fizetnünk, hogy foglalkozzon velünk. Szép dolog. Elmondta hogy csak akkor kapnánk mentességet ez alól ha nyílt sérülés lenne, vérezve, stb. Még ha pl. combnyaktörést szenved az ember és beviszik a kórházba, akkor is fizetnie kell, mert nincs látható - nyílt sérülés. Pfff. Fizess és dobd fel a talapad. Nos, a sebész doki meg se nézte a kart, de leküldte a Kalózt röntgenre. Ott csak filmet adtak - hogy mutassuk meg a dokinak és vigyük vissza - mert hétvégén nincs röntgen orvos és csak holnapra lesz lelet. Akkor megint fizetni kéne 300 ft-s vizitdíjat, hogy elmondják nincs törés. Mert nekem evidens volt, hogy se törés se repedés, se komoly ficama sincs a Kalóznak.
A doki szerint sincs törés, valószín húzódás vagy ficam - mondta. De nem adott rá semmit. Még egy nyamvadt receptet se írt. Ennek sem volt túl sok értelme. Végül elmentünk egy ügyeletes gyógyszertárba, kértünk fájdalomcsillapítót és kenőcsöt (1600ft), és megállapítottuk, hogy jobb lett volna rögtön ez utóbbit megtenni, megspórohattunk volna kétezer forintot, meg pár óra várakozó időt.
Végül hazavezettem, bekenegettem a Kalóz karját, aki végigaludta az egész délutánt. Próbáltam én is pihenni de a horkolásban nem lehetett, meg egyébként is volt mosogatni és takarítani valóm. Este ki kellett még mennem a temetőbe is rendbe rakni és meglocsolni a sírokat. Ami azt illeti nem is ismertem azokat akiknek a sírjait gondoznom kell (a férjem anyja és nagyanyja). Az egyetlen jó az benne, hogy a temetőből minden este csodálatos naplemente látszik. Én odavagyok a naplementékért. A vasárnapi is lenyűgöző volt: kék égen barack-bíbor felhőpamacsok, lángoló narancs-karika... Majdnem olyan szép, mint a sötét leszállta után a narancs-telihold, amely kilenc körül kúszott fel az égre.
Szeretem nézni az eget, éjjel, s nappal, látni és csodálni a természet szépségét. Kár, hogy az ember a mindennapok gondjaiban elmerülve olyan keveset tud megállni és gyönyörködni benne.