Esmét egy hosszú nap. Ma a változatosság kedvéért csináltam is valamit. Méghozzá odakint, a földön ami általában igen távol áll tőlem. De vannak olyan dolgok amikből nekem is ki kell vennem a részem. (Hála az égnek hogy a 'kacsos rahedli' az idén kiégett!)
Ez is ilyen volt - "földi alma" szüret ahogy a franciák mondanák - magyarul krumpliszedés. :) Egész napos elfoglaltság, jó móka... főleg ha az ember közben órákat tud valamilyen ürüggyel lógni - pl. boltbamenés, főzőcske, ebéd, kánikula miatti pihenő... Ennek ellenére ha jól számolok közel öt órát töltöttem(tünk) el eme munkával. (Fáj is a derekam meg a vállam ezerrel, de holnap még rádolgozok az izomlázra, ha az idő is engedi, mert maradt még pár sor krumpli - bár esőt mondanak).
Nem volt unalmas a munka, mert kint kószált az após kiskutyája - akit a Kalóz csak prézlinek hív majd mindjárt elmondom miért - és a macskám Ében. Egyfolytában rohangáltak, egymást szekálták és hozzánk bújkáltak munka közben.
Szóval a kiskutya egy zsemleszín tacsikölyök, és első percben a Zsömle nevet kapta de az após képtelen megjegyezni mi a neve és hol Zsöminek, Zsömlének hol pedig Morzsának vagy Morzsinak hívja. Ebből kifolyólag kitaláltuk hogy legyen a kutya teljes neve Zsemlemorzsa (mint az űrgolyhókban) és így nyugodtan becézheti a kutyust Zsöminek meg Morzsinak is :D. Ében is ezért lesz néha Éden... de ahhoz képest hogy meg se akarta nekem engedni az após hogy megtartsam, most legalább annyira szereti a macsekom mint a kiskutyát.
A macska egyébként nagyon rafkós, ravasz dörgölőzőgép, édes egérpuszító (bár a döglött egeret amit ma megevett én adtam neki), és önérzetes kandúrkezdemény. A Kalóz szórakozni próbált vele a krumpliszedés során - felemelte a farkánál fogva. Ében jókorát harapott a kisujjába. Meg tudtam érteni... én is utálom ha pl. a hajam húzzák.
Volt még egy érdekesség, ma láttam életem legnagyobb lepkéjét. Szerintem több mint tíz centi hosszú volt. A fiúk vették észre -óriás páncélos bogár, nem tudod mi ez? Mikor közelebbről megnéztem láttam, hogy a páncél nem páncél, hanem félig szétrepedt báb, és amikor óvatosan megfogtam, a lepi kibújt belőle. Egy hatalmas éjjeli pillangó volt - le lett molyozva - szóval ruharágcsa - amely akkor bújt ki a bábjából. Megjegyzés - neked biológusnak kellett volna menned. Válasz - akartam, csak már nem volt hely.
Végül nem sok munkám maradt - csak bejöttünk a nedves szélben és odaraktunk egy kis tepsis krumplit vacsorára.
A frissítő - vagyis az eső - megvárta amíg végzünk mára a kinti dolgokkal, és csak akkor kezdett esni. S remélem esik holnap reggelig, mert minden nagyon ki van száradva.
Nos ideje pihenni. Vagyis majd egy-két óra, vacsora és mosogatás után...