Szeptember 11, esős nap. Hajnalban - négy körül - mikor kitört a vihar, és villámlott meg szakadt az eső még reménykedtem, hogy a disznótor a rossz idő miatt elmarad. De nem maradt. Reggelre elállt az eső és leszámítva némi sarat, tökéletes idő lett a disznóvágásra - se meleg, se hideg. A disznótorokat alapból utálom, általában mogorva és nyűgös szoktam lenni, főleg ha előtte ki sem tudom aludni magam, de most valahogy másként volt. Persze nem vártam jókedvvel, de zokszó nélkül dolgoztam egész nap, mindent megcsinálva úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ezen pedig magam is meglepődtem. Szóval mint disznótoros nap egész tűrhető volt.
A mai napi folytatás kissé jobban kimerített. Ma maradt a takarítás, a mosogatás nagy része, és minden dolog elpakolása. Meg persze a főzés. Tegnap persze sütöttem húst, meg kolbászt estére, de mára húslevest készítettem. Ó és ki is mostam. Meg ilyesmi.
Szóval most nagyon fáradt vagyok, és végre szeretném kipihenni magam, bár tudom, erre kevés az esély (lásd. köv. bejegyzés).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.