Mostanában eléggé magam alá kerültem, szépen süllyedeztem a depiben, és elég kilátásalannak találtam az életemet. Szomorú, gyakran búskomor voltam, és pokolian elkeseredett. Már én is éreztem, hogy ez így nem jó, de nem sok mindent tudtam tenni ellene. Aztán van pár pillanat, ami ha rövid időre is, de kirángat fásultságomból.
Ezek a boldog pillanatok, amiket senkinek sem szabad elfelejtenie, meg kell őket ragadni, és vigyázni rájuk, mert amikor tényleg minden sötétnek, elveszettnek látszik körülötted, és nagyon egyedül érzed magad, ezek adnak reményt, rángatna ki közömbösségből, és töltenek fel új energiával, hogy legyen bátorságod és erőd szembenézni a mindennapok problémáival.
Gondoltam leírok pár pillanatot, és a hozzájuk kapcsolódó érzéseket...
- Ősz: ez a kedvenc évszakom. Nagyon szeretem a kicsit felhős, enyhe, szeles őszi napokat. Szeretem a falevelek ezernyi árnyalatát, és ahogy a szél összekócolja a színes lombokat. Van benne valami szomorú báj, gyengéd melegség, még ha tudja is az ember, hogy ha az ősz elmúlik jön a fagyos tél... Gyönyörű évszak.
- Kendő: Van egy meleg polárkendőm. Nagyon szeretem használni. Puha, meleg, és kimondottan megnyugtató, biztonságérzetet keltő dolog. Szeretem a puha, meleg dolgokat, ... mint egy macsek elvackolom benne magam, és máris nem bánthat tovább a rideg-hideg valóság.
- Tea: azt hiszem nincs jobb mint egy csésze, forró, finom tea, ha az ember fáradt, vagy levert. Egyetlen korty után is melegség járja át a tested, békességre találhatsz az aromájában. A tearin pedig segít hogy élénkebb legyél, elűzi a fásultságot. Az én kedvencem a jázminos zöldtea, nem tudok betelni vele, de csak ritán főzök a kevés teafűből, tartogatva akkorra, amikor igazán szükségem van rá.
- Bonsai: Mindig is volt egy-két cserepes növényem. Amóta itt lakok, és megvan a "növendékpárkány" több is. Szeretem az apróságokat gondozni, figyelni a növekedésüket. A párkány mellé telepedve nézni a zöld hajtásokat, merengeni fölöttük... Egy hete kb. teljesült egy régi álmom. Szerettem volna egy bonsait, és a Kalóz vett egyet nekem. Féltem, hogy nem fogja nálunk bírni - többen mondták, hogy hazavitték a boltból és egy hét alatt tönkrement nekik. De nem így alakult. Azonnal helyet kapott a párkányon, és olyan érzést keltett, mintha mindig is ott lett volna a helye. Csodás kis fácska, sok új, halványzöld levélkezdeménnyel. Oda tartozik... vajon én...?
- Illatok: Voltatok már úgy hogy megéreztek egy illatot és azonnal valami csodálatos jutott eszetekbe róla? Mondjuk egy régi, elfeledett gyerekkori emlék, amitől azonnal mosolyogni támad kedved? Velem előfordult már párszor. Egy finom sütillat, vagy főzés közben valami, vagy egy after shave illata... akár az eső utáni föld szaga, a tea illata... szeretem amikor jó dolgok jutnak eszembe róluk.
- Felhők: A csillagos ég bámulása mellett a felhőket szeretem leginkább nézni. Ilyenkor, ősszel sokszor egybefüggő szürke párna az egész, de amikor itt-ott kisüt a nap hihetetlen formák, árnyak, színek látszódnak, szinte varázslatos, meseszerű hangulatot adva a hétköznapi tájnak. Olyan, mint a naplementéknél is... a fény átszüremlik a vastag-vékony felhőtarkarón, kék, szürke, sárga, narancs, rózsaszín kavalkádba borítva az eget, vagy a felhők között hosszú fénycsíkok törnek a föld felé. Lenyűgöző látvány, s az élet apró öröme...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.