Nem áll meg sem az idő, sem az élet, bármennyire is szeretném néha. Olyan jó lenne kiszállni, megállni egy kicsit. Csak kintről figyelni és lógni, mindenből eltűnve...
De sajna nem lehet, még akkor sem ha nem csinálsz semmit, mert ha sikerülne is megállnod, körülötted minden megy tovább a maga útján, zajlik az élet és történnek apróságok, amiket nem vehetünk semmibe. A nagyobb dolgokról már ne is beszéljünk.
Az elmúlt napokban történt velem is néhány apróság. Furák, hétköznapiak vegyesen. Például egyik este el tudtam simán aludni, mert a Kalóz egyáltalán nem horkolt. Olyan békésen aludt éjjel, hogy hajnalban kivételesen nem a horkolás, hanem a csend ébresztett fel. Ezen rendesen meglepődtem, de mielőtt visszaaludhattam volna, újra horkolni kezdett. Azóta se volt csöndes éj :) Aztán a minap elütött hazafelé egy fácánt. Hazahozta, persze nekem kellett megpucolni, majd megfőzni levesnek. Olyan mint a csirkevágás (és kopasztás) amit nagyon utálok. De megcsináltam és a fácánleves finom lett. Ma meg valmiért egész nap éhen akarok halni, de az a fura, hogy nem ennék semmit. Amit mégis, az meg nincs vagy én nem tudom megcsinálni. Kíváncsi vagyok meddig fog tartani...
Aztán sokminden jár a fejemben... pl. a tegnapi menedékes nagybetűs (neten kiabálást jelentő) üzenetváltás egy padawannal... Rosszul esett amit írt, de lehet hogy megbántottam a válaszommal... Nos, majd kiderül.
Néha olyan jó lenne megállni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.