Tegnap délelőtt mentem a boltba... Kb. húsz perc séta a házunktól, és talán én vagyok az eggyetlen asszony a faluban aki nem biciklivel, hanem lábbusszal közlekedik. Tehát sétálok végig a fasoron, amikor is a tüzép mögötti kis réten megpillantok egy kétségbeesetten bégető kisbárányt. Arra felé több juhász is szokott legeltetni, gondoltam elcsatangolt az egyik nyájtól. Egy igazi elveszett bárány. Hm, de mit lehet ilyenkor tenni, mert ugye a bari magától nem talál haza, itt meg közel az út, elcsaphatják, vagy vki lenyúlja... Én meg nem vihetem el, mert ugye mennem kell a boltba. Mit csináljak az elveszett báránnyal? Nem kellett sokat agyalni, előkaptam a mobilom, és felhívtam az apósom aki 1 ráért, 2 ismeri az összes juhászt. Elmondtam neki mi a helyzet, ő pedig azonnal felhívta az egyik juhász - sejtette, hogy az ő báránya lehet - majd eljött érte, és a barit visszavitte a nyájhoz. Azt hiszem ezek után mondthatom hogy megtaláltam egy elveszett bárányt :)
/A nap további részében azonban nem volt ennyire jó a hangulatom. Kezdtem magam is nagyon elveszettnek, és magányosnak érezni. Képtelen voltam uralkodni rajta és estére jól kibuktam, annyira üresnek éreztem az életem./
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.