Gia

Március 30. Furcsa, hogy idén erre a napra esett az óraátállítás. Nem esett túl jól a koránkelés, de tudtam, mivel dobhatom fel a napomat. :)

Miután Kalóz elment munkába, teleengedtem a kádat fincsi forró vízzel, megbolondítottam egy kis eukaliptusz olajos habfürdővel, majd csobbantam benne egyet. Addig pihiztem benne, míg csak el nem kezdett kihülni :D Aztán lassan magamhoz tértem, rendbeszedem a dolgokat, majd elbattyogtam a boltba kenyérért. A 40 perces reggeli séta után egészen emberinek éreztem magam, és a jókedvem is megvolt, főleg, hogy Shadia nővérkémmel is beszélhettem. Hazaérve elpakoltam, és reggeli közben elintéztem a netes apróságokat - mailek, travian, ikariam, menedék - ez utóbbin kaptam pár jókívánságot. Aztán kapkodtam, mert mire a harmadik szendvicsem végére értem, igencsak tíz felé járt az idő, és én még bele se kezdtem a főzésbe. A menü töltött csirke volt  - meg persze húsleves. Évente csak egyszer főzök ilyet, mert a fiúk nem szeretik, de úgy gondoltam ezen a napon igazán megengedhetem magamnak. Főleg, hogy van még a hűtőben szombatról egy nagy fazék halászlé, meg egy rakat rántott hal is. Szóval elkínlódgattam a csirkével (ami valójában egy x éves tyúk volt, de sajna fiatalabbat nem vághattam le), és mikor a Kalóz fél egykor hazaért, még nem igazán voltam kész az ebéddel. Végül 2-re összeállt a menü: húsleves kiskockatésztával, töltött csirke (májas töltelékkel) burgonyapürével, hozzá friss saláta. Megebédeltünk, majd jött a délutáni punnyadás. Kissé fáradt voltam, és csalódott, hogy a csirke nem egészen olyan lett mint vártam (a husi rágós tyúk mivolta miatt). A délutánt két sorozat nézésével és menedékezéssel töltöttem. Kaptam még két hívást: Hugi és Apu köszöntött. A Hugi hívása nem volt túl vidám... azt hiszi, hogy rákos. Kedden megy majd dokihoz. Apu azonban ismét derűre késztetett, hablatyolt szokás szerint :D

Lefekvés előtt a Kalóz még meglepett. Megkérdeztem mikor kaphatom meg az ajándékom (a szatyorra céloztam, amiben a könyvek voltak, amik már a hét elején megérkeztek, és azóta egy méterre tőlem pihiztek, s nekem tilos volt hozzájuk nyúlni). Azt válaszolta, most, és elővarázsolt még egy doboz Raffaellót is (egyik kedvenc nasim), és végre felköszöntött. Jó sokáig kivárt, bár lehet, hogy ez az én hibám, mert elmondtam neki, hogy este tíz előtt 5 perccel születtem :)

Egyetlen apróság volt csupán ami nem esett jól, hogy a .... apósom, akivel egy házban kell élnem, és én mindig felköszöntöm és megajándékozom, annyit sem tudott odabüfögni, hogy boldog szülinapot.

Nos... immáron hivatalosan is 27 vagyok - asszem kb. életem felénél tartok. Kicsivel se lettem okosabb, bölcsebb mint eddig. Kevésbé szertelen, vagy boldogabb sem, de még élek és remélek.