Gia

Valami nagyon furcsa van velem. Délutánra olyan kómás lettem, mintha leszedáltam volna magam pár xanaxal... Pedig semmi olyan nagyon lényegeset nem csináltam ma...

Mondjuk hajnalban ébredtem megint. Kalóz horkolása mellett kissé nehezemre esik aludni... Aztán a korai ébredés után főztem egy teát, feltakarítottam az udvart - a kiskutya kikaparta a fél dombot, amint a háza áll... majd jött a napi rutin. Vagyis majdnem, mert a Kalóz ma szabadnapos volt, és kitalálta, hogy bemegy Kalocsára boltba. Szóval neki a reggeli elmaradt, én ettem, aztán nekilátam a főzőcskének. Ma gulyáslevest (sertésből) és palacsintát rendelt. Szóval ezzel töltöttem a délelőttöt, a szokásos konyhai munkákkal. Amikor hazajött a Kalóz ő is evett... rendes volt nagyon, mert hozott abból a füstölt pulykapárizsiból amit nagyon szeretek. Ő is evett, aztán nekilátott füvet nyírni. A városan vett egy új szegélynyírót amit fel kellett avatni :) Felavatta. Én meg söprögethettem utána az udvart, gereblyézhettem a levágott füvet. Végül csak a végére értem.

Mivel holnap megint borjúvágás lesz, elő kellett hozzá készíteni pár dolgot. Szóval délutáni szieszta helyet lesúroltam a nagyasztalt, elmostam nyolc nagy ládát és a tőkét. Aztán olyan vacakul lettem hogy felkelni nem bírtam... beállt a kóma és alig volt erőm elmenni kajáért, majd utána nekilátni a következő feladatnak. A verandából kipakoltunk, én pedig lesúroltam az ablakpárkányt, mindent elpakoltam, felsöpörtem, felmostam.  Míg a kő szárad megpucoltam a zöldhagymát, amit a Kalóz hozott be délután, enni adtam a kutyóknak, és elmosogattam. Aztán vége bepakolhattunk mindent a verandába.

Most már talán pihenhetek... Jó lenne éjszaka rendesen aludni, mert fél ötkor nekem is kellni kell.... Csak lennénk már túl a holnapon!