Szóval csak röviden a tegnapi napomról...
Reggel kóma, ahogy lenni szokott, net egy szál se - miért is lenne? - és a gond, mi legyen ebédre. Néhány telefon és lassan csak elindul a nap. Ebédre borsólevest kértek - mák, hogy após ment be Kalocsára és hozattam vele a leveshez eperlevél tésztát, mert ugye csak azzal szeretik enni. Készítettem még egy kis chilis babot a magam örömére az utcsó konzerveimből...
Telefonok után zuhany, készülődés, aztán bémentem a suliba, ahol fogadott az igazgatónő... meló egy szál se a kilátásban, de egy jó fél órát elbeszélgettünk. Végén adtam neki is egy varrott macskát, boldog volt vele.... ha ránéz remélem eszébe jutok, főleg, ha akad vmi meló.
Aztán gyors vásárlás, hazaérve hála Kalóznak, már jó a net. Rendeztem soraim majd főzőcskéztem. Aztán agyaltam még a novellámon. Még van kb. három napom befejezni, de valahogy nagyon nem akar jönni az ihlet...
Délután mikor hazaért a Kalóz megkért, vigyem el vele a kutyákat oltásra... szóval madzagra kötöttük a kiskutyát, Zsömit, ő meg pórázra Zeuszt és elsétáltunk a PMH elé. Elég sokan voltak, de nem kellett órákat várnunk. Zsömi az egész sétától teljesen belelkesedett, és mint eszét vesztett tacskó rohangált föl és alá, alig bírtam tartani. Hazafelé a Kalóz nagyon rendes volt, ehettünk egy fagyit, ami a tegnapi nyári melegben igencsak jól eset :) A sportpálya felé mentünk hazafelé is, mert az rövidebb és kevésbé forgalmasabb. Összefutottunk Marcsiékkal (tőlünk három házzal odébb lakó unokatesója a Kalóznak) akik Dóra nevű vizslájukkal kínlódtak. Az a kutya egyáltalán nem akart nekik engedelmeskedni. Megsajnáltuk őket, így a Kalóz segített nekik, elvitte ő oltani, én meg Marcsival és a két kutyánkkal hazafelé indultam. Zsömit adtam át Marcsinak, mert félő volt, hogy Zeusz uzsonnánank nézi, így én kínlódtam a németjuhásszal hazáig.
Nos mindennek a kedélyes délutáni sétának az lett a vége, hogy az ujjaim trapára mentek. De tényleg... Zsömi is szétrángatta a kezem a madzag-pórázával, és Zeuszt a nyakörvénél fogva kellett visszatartanom, mert nagyon bevadult ahogy a Kalóz otthagyott minket. Hiába, ő csak neki engedelmeskedik...
Végül minden jó, ha vége jó, csak az ember győzze kivárni a végét... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.