Ez a neve a két napja lelt kiscicának. Már régóta szerettem volna saját macskát mert régebben mindig volt. És Ében pont olyan, amilyenre vágytam. Kicsi, néha vad, ébenfekete, és kedves.
Valaki kirakta az utcában, az egyik szomszédasszony pedig körbe járt, hogy vajon kié. Még tegnapelőtt. Senki nem akarta megtartani. Én szívesen befogadtam volna, de a Kalóz és az apja sem engedte nekem. Mindketten utálják a macskákat.
Másnap valaki átdobta a kertünkbe Ébent. Hangosan nyávogott, így könnyű volt megtalálni a szalmabálák között. Előre hoztam, megetettem, és végre megengedték hogy megtarstam. Persze mondták hogy majd a kutyák vacsorája lesz.
De Ében cseppet sem félt a kutyáktól, rendesen fújt rájuk, így a nagy németjuhászt, Zeuszt (a Kalóz kutyáját) is beűzte a házába. Az első éjszakáját is rendben töltötte, és nálunk maradt. Remélem jól érzi majd magát :)
Bár Ében nem egy Guenhwyvar, de nekem nagyon tetszik, és rögtöm megszerettem. Bízom benne, hogy egyhamar nem megy át fogyóeszközbe, és sokáig nálam marad.