Gia

Babák:

Nagyikám hívott - épp a kádban ücsörögtem - hogy vele együtt örülhessek. Minek? Hát az újabb babának. Bezony. A családunkban csak úgy teremnek a kisbabák. Ráadásul mind egyszerre. Legalább is most, mert ezzel az utolsó picivel egyelőre vége a babaáldásnak. A nagyikám fiatal, alig múlt hatvan éves, de büszke nagymama és dédnagymama. Van két fia. Az idősebnek van két lánya (én és Hugi), a fiatalabbnak, pedig van egy lánya (Ági) és most született egy kisfia is néhány hete.
Tehát nagyinak van négy darab unokája. Vagyis ha azt vesszük öt, mert az apukám új családjában  is van egy lány, Ildikó, amolyan fogadott unoka a nagyinak.
Ezek után pedig jöttek a dédunokák. A Huginak van három gyönyörű kisfia, a legkisebb, Balázs pár hónapja született csak. Balázs után született a negyedik dédunokaként Boglárka, Ildikó kislánya, és végül most, aminek a hívást is köszönhetem, világra jött Hanna, Ági kislánya.
Tehát nagyinak az öt unaka mellé jutott öt dédunoka is. Ritka manapság az ilyesmi.
Hm, azt hiszem ennyi baba mellett nem fog megharagudni rám, hogy én magam egyetlen utóddal sem örvendeztettem meg, és ahogy a dolgok állnak nem is fogom. :)
A babák sokan vannak, bőven elegen a családunk "fennmaradáshoz", és úgy sejtem, lesznek még többen nélkülem is néhány éven belül.

Barátok:

Az embernek mindig szüksége van barátokra. Akár akarja, akár nem. Sokan nem ismerik be, sokan pedig mindenkit aki szóba áll velük a barátjának tart.
Ismerőse mindenkinek rengeteg van. Közeli ismerős is, akit talán havernak, munkatársank is nevezünk, esetleg olyanok akikkel az ember egy buliban jól érzi magát. Ám igazi, közeli barátja csak kevés van - legalább is nekem.
Van egy-két olyan barátom akivel mindent meg tudok beszélni, akikkel ha nem is találkozom gyakran, törődünk egymással, figyelünk a másikra, és segítünk ha kell. Kölcsönösen, mert ez a barátság lényege. Adsz valamit magadból és kapsz valamit belőle. Kérés és haszonlesés nélkül. No meg őszintén, mert ez is nagyon fontos.
Vannak olyan barátok, akik közel állnak hozzád hosszú ideig, aztán az élet elsodor egymástól... de attól még ugyanúgy barátként jut az eszünkbe, és néha hívjuk egymást, vagy írunk, ha még emlékszünk a címre...
Egyszer megpróbáltam összeszámolni  a barátaimat. Van három elsodródott osztálytárs-barátnőm, egy nővér-barátnőm, egy lelkizős - barátom, egy majdnem nagyő-barátom, és egy olyan levelezős-hívós barátom akivel még soha nem találkoztam. Ez hét. Bőven elegendő... És persze van sok nem annyira közeli barátom, ismerősöm akiket még felsorolni se bírok.
Azt hiszem barátok terén én nagyon jól állok és szerencsének mondhatom magam.
Ígérem, vigyázok minden barátomra.