Gia

Az elmúlt pár nap mondhatni semmi jót nem hozott számomra. Eléggé le vagyok törve, és momentán nem nagyon látom a kiutat a gödörből.
Az csak egy dolog, hogy a net megint vacakolt - már hozzászokhattam volna az évek során. Az sem túl lényeges, hogy megint fáj minden porcikám (i.j. aki nem mozog).
Az ujjam is fájdogál még - bár ez egy kicsit vicces dolog: este mocorgást hallott a Kalóz a szobánkban, egérmocorgást. Kiderült hogy a kis rágcsáló belemászott a szemetesünkbe, de ki már nem bírt jönni belőle. Nos, szemetest kivittem az udvarra, és bele kellet nyúlnom, hogy kivegyem az egérkét (a Kalóz a világ minden kincséért sem nyúlt volna hozzá). El is kaptam a grabancát, majd hívtam a macskákat, Pufit és Ébent, de csak a kis fekete rosszaság jött elő. Miközben a macsekra vártam az egerentyűnek sikerült addig mocorognia, amíg meg nem harapta a hüvelykujjam. Sajnos elejtettem, de mázli, hogy pont Ében elé pottyant, aki két másodperc alatt elkapta. De az ujjam még mindig fáj :D
És végül ami miatt igazán el vagyok keseredve, az a munka. Nincs munkám... Mostanáig reménykedtem hogy kapok tanítói állást, de hát nem.... Most már esélyem sincs.
És a környékben az ég világon semmi meló sincs... Messzebb kell majd keresgélnem.. igazából fogalmam sincs mihez kezdjek. Csak azt tudom mit nem szeretnék: nem szeretnék itt élni, nem szeretnék munka nélkül itt maradni... Au...