Gia

Azt hiszem,  ez volt életem második legpocsékabb karácsonyja. Az első az volt, amikor az őseim részegen végigbalhézták az egészet...

Ez a karácsony nem is volt ünnep a számomra. Még a meglepetés öröme sem maradt meg nekem, hisz az ajándékot már rég megvettük együtt... De kezdjem az elején, ugye?

Bár hosszú évek óta először fordult elő, hogy karácsonykor esett a hó, valahogy nem tudtam örülni neki. Semmi ünnepi hangulatom nem volt, és leginkább egyedül éreztem magam. A délelőtt többszörös takarítással, mosogatással telt (főleg az após után, aki megfőzte a náluk hagyományos halászlevet és megcsinálta a pupácskát - mákos apró darabkákra vágott szárazakármitészta cukrosvízzel leöntve: brrr, egyiket se bírom). Mellette becsomagoltam a ajándékokat, készítettem kókuszos sütit, majd egyedül, mondhatni magányosan feldíszítettem a fát. Idén először nem vettünk igazi fát, szóval a műfenyővel könnyű dolgom volt. Kicsi, egy méteres, de elég élethű műfenyő. A díszek fele felment rá, egy fél kiló szaloncukorral együtt. Az új égősor, egy ledes, egyszerű, és egy gyöngygirland meglehetősen sokat dobott rajta. Nem lett csúnya, mégse tudam neki örülni. Évek óta egyedül kell feldíszítenem a fát, és ez számomra nem túl jó. Gyerekként mindig együtt díszítettünk anyuékkal és a hugommal, közben viccelődtünk, énekeltünk. Megvolt  maga hangulata. Itt csak egy a házimunkák sorában. Aztán hazaért a Kalóz a munkából. Ücsörögni egész nap a egymás mellett a tv előtt kicsit unalmas... de legalább vártuk a közös vacsorát. Bár nekem előtte enni kellett vmit - a halászléből és pupácskából sose eszek. Általában öt-hatkor szoktunk enni karácsonykor. A Kalóz szundizott addig, én unatkoztam... Aztán öt körül felébredt és kitalálta, hogy együnk. Elindult az Apósnak szólni. Kiderült hogy ő már eszik a konyhában, egyedül. Fuccs az eltervezett szokásos karácsonyi vacsorának. Na ekkor tört el nálam a mécses. Bár semmi ünnepi hangulatom nem volt, az elmúlt két napban minden megettem, hogy nekik szép, hagyományos karácsonyuk lehessen. A közös vacsi szokott lenni a nap fénypontja, amikor leülünk egy aszalhoz, esznek, kicsit beszélgetünk, és utána átadjuk az ajándékokat. Hát ez elmaradt. Én meg pityereghettem, mert borzasztóan egyedül éreztem magam. A Kalóz azért próbált vígasztalni, de nem nagyon jött össze. Végül neki feltálaltam a vacsorját, s leültem mellé, amíg evett. Sajnos közben eszembe jutottak a szép karácsonyok emlékei, és dühített az após bunkósága - mivel nem volt közös vacsi, elmaradt az ajándékolás, sőt az egész ünnep is miatta. Végigpityeregtem az estét, egy kicsit tévéztem aztán szunya.

Szóval pocsék karácsony volt. Az egyetlen amire elmosolyodtam magamban, hogy remélem a cipősdobozom célba ért, és valahol, valaki, egy kislány, nagyon örült az ajándékaimnak.