Gia

Az aprópénzre gondolva írok most pár sort...

Elég fura, bár talán meglehetősen ésszerű dolog, hogy kivonják az egy és kétforintos aprópénzt a forgalomból pár hét múlva. Ezen felbuzdulva a Kalóz is előásatta velem a perselyeket, és kiürítettem. Bőven volt benne egy és kétforintos :)

Gondoltam, ha még most lehet velük vásárolni, elcammogok boltba, postára, és veszek az aprón  ezt-azt. A Faház elnevezésű boltban kezdtem a sétát. Vettem korpás kifliket, túró rudit, meg egy reklámszütyőt. Fizetnék, veszem elő az aprópénzes erszényt, a nő meglátja és közli, hogy nem nem és nem. Nem hajlandó elfogadni. Mondom neki hogy nem az egészet fizetném ezzel, hanem a 63 forintot a számla végén... - mert hát ugye gondoltam így mindketten jól járunk. De nem. Elutasította. Csak a három forintot fogadta el, és kénytelen voltam egy ötszázast felváltani, mert nem fogadta el az aprót. Pedig az még hivatalos fizetőeszköz. Bizony... ő meg nem veszi át? Ez gubanc, ugye? Aztán még ez nem volt neki elég, gúnyosan a fejemhez vágta, hogy milyen hülyeség gyűjtögetni az aprót. Mekkora baromság... stb. És hogy hurcoljam el berollnizva a postára, meg mit képzelek én, hogy ő elfogadja, ha én apróval akarok vmit is fizetni. Hát igen durva szitu... Ha a Kalóz ott lett volna tokostól kikapja a gép mögül a tulajcsajt...

Mindenesetre battyogtam tovább. A százforintos boltban is elővettem az aprós erszényt fizetéskor, és nem is volt gond vele. Pedig számítottam rá, hogy itt is berzenkednek majd a sok egy és kétforintos ellen. De nem. Kétszáz forintot simán elpasszoltam (na jó volt benne öt forintos is). Aztán elmentem a postára, újságért, de nem volt, elfogyott. Ám megkérdeztem a postás hölgyet, mit kezdhetnék az apróval. Elmondta, hogy ötvenesével be kell rollniznom, rá kell írnom a nevem és a címem, és a váltásért fizetnem kell, vagy le kell vásárolnom... ha március egy után csinálom ugyanezt, 100 darab után minden egyes további darabért 1,9 forintot kell fizetnem, tehát ha beviszek kétszáz egyforintost, kapok majd kézhez 10 kerek froncsit. Na ezt is elég nehezen emésztettem meg.

Aztán mentem tovább a szokott boltba, ahol mindig is vásárolok. Furcsa mód itt sem okozott gondot, hogy a kenyér teljes összegét kétforintosokkal fizettem ki. Sőt csodálkoztak, amikor elmondtam, hogy a Faházban hogyan jártam. Végül is a pénz az pénz, nem?

A legaranyosabbak a zöldségesben voltak, ahol egy kis gyümölcsnasit vettem. Még örültek is az aprónak, és ha nincs akkora sor mögöttem, még váltottak volna nekem belőle.

Azért fura ez az apró iszony... emlékbe megőrzök majd egy-egy darabot és elteszem a tízfilléresem mellé :)