Az elmúlt héten megint nem vetettem semmit "papírra", legalább is arról nem, mi minden történt velem. Őszintén szólva meglehetősen borongós hangulatban voltam, és talán most érek a végére. Legalább is mindent megteszek, hogy kimásszak belőle, mert már annyira depis vagyok, hogy magamat se bírom elviselni.
Azt hiszem az egész a Rácz Pontyos esettel kezdődött...
A múlt héten após fogott egy jókora pontyot, és megbeszéltem vele, hogy másnap megcsinálom ráczosan, ahogy a szakácskönyve írja. Azt mondta remek lesz, így megpucoltatta a halat a Kalózzal (mondván ő nem tudja egyben hagyni, vagy hogy akarom... hehe). Én másnap pedig megvettem minden hozzávalót és könyv szerint megsütögettem. Most csináltam ilyet először, de meg kell, hogy mondjam, nagyon jól sikerült. Legalább is én ezt hittem. Tuti, hogy nem velem volt a baj... sem a hallal. Óh, hogy miért mondom ezt? Leültünk ebédelni, feltálaltam a halat. Após már ránézésre húzta az orrát, hogy ez ilyen? Én azt hittem csak simán meg lesz sütve? - Gondolom én, ha sima sült halat akar enni, azt megsüti magának ahogy eddig is, nem? Lövése sem volt róla milyen a rácz ponty. Nekem ízlett, a Kalóz is megette, bár ő alapból nem nagyon eszik ilyesmit. Após azonban elég nyersen közölte egy falat után, hogy ez savanyú, ő nem ilyenre gondolt és ő képtelen ilyesmit lenyelni, majd felállt és elvonult az asztaltól. Asszem, itt telt be nálam a pohár. Egész nap kínlódtam azzal a nyamvadt hallal, és ez a vége... Bumm.
Aztán később jött még pár borús nap, tiszta depi és apró balhék a Kalózzal... nem bírok kiigazodni rajta se. De mindegy. Igyekszem lefoglalni magam... Most pl. az jár a fejemen gyakran, hogy megtanulok csomózással karkötőket kreálni. Valami kreatív elfoglalás. Aztán írok még novellákat, lassan teljesen visszatér az ihletem, bár a nagyobb dolgokra még mindig nehezen szánom el magam.
Várom a szombatot is, vagyis a Menedék Talit. Ismét BP-n találkozunk, tízkor a Nyugatiban a kijelző alatt. Sajnos kevesen leszünk... Úgy utálom, hogy mindig az utcsó pillanatban jön közbe vmi gubanc. Pl. Olee késni fog, mert berendelték hajnaltól melóba, Kippának suliba kell mennie, Elnek haza kell mennie a szülei miatt, szegény Zsének meghallt a nagyija, és pont aznap lesz a temetés - oda megy Tarr és Shadia is. Szóval a fele jelentkezőt megint elvesztettük. Ennek ellenére remélem jól fog sikerülni a tali.
Óhh... Au!
Ez egy hatalmas puffanás meglepetése volt. Az utcáról jött a zaj ahogy egy kocsi elszáguldott (fehér, utánfutóval). Kirohantam, amikor meghallottam a kutyanyüszítést. Képzeljétek, a kocsi elcsapta az egyik rokonyunk kutyáját, itt néhány háznyira. Elcsapta és úgy eltűnt mint a kámfor. Meg se állt, egyszerűen zúgott tovább. Kimentem, hogy megnézzem mi történt, és látom, hogy ott fekszik szegény kuty az út közepén. Még élt. (Az apósom is kint állt az utcán, de eszébe se jutott megmozdulni. Úgy zavartam el, hogy menjen már szóljon a Déneskének, hogy elcsapták a kutyáját). Szegyény jószágot jól telibe kapta. Amikor a gazdája kijött érte, még lélegzett, de épphogy csak. Szerintem nem éli túl (főleg, mert kétlem hogy állatdokit hívnnak hozzá). Ez olyan szomorú. Főleg az, hogy semmit sem tehettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.