Néha annyi fura, különös dolog történik az emberrel, hogy nem tudja ébren van e vagy az egészet csak álmodta.
A magam részéről szívesebben vagyok egy álomvilágban mint a valóságban. Csak az a gond, hogy rendszeresen valaki odajön, megragad, és jól megráz, hogy nehogy véletlenül elfeljetsem az élet valóságát, a néhézségeket, és hogy kiverjen belőlem minden reményt, amit a jövővel kapcsolatban tápláltam.
Hm... ennek ellenére néha egészen elviselhető a valóság. Például ha olyas valakivel töltöd az időd akit szeretsz és akivel jól is tudod érezni magad. De vágyok én is egy ilyen társra...
Itt jön az élet furcsaságai közül egy. Azt gondoltam, hogy már megtaláltam ezt a valakit. Ráadásul kétszer is. Erre mindkétszer csúnyán pofára estem, és ennyi tapasztalat után erre vonatkozó reményeimet is kukába dobtam.
Konzekvencia - minden pasi egyforma, és jobb nélkülük. Legalább mindent úgy csinálhatsz ahogy neked jó, senki sem urakoldik rajtad, nem parancsolgat, nem utasít, nem ugráltat...
Habár az tény és való hogy néha hiányzik egy társ - aki megért, akivel mindent meg lehet beszélni, aki törődik velem, egy romantikus igazi szerető, akihez hozzá lehet bújni, aki megvígasztal és akit lehet kényeztetni.
Kár hogy ilyen nem létezik
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.