Gia

Előszó: Nos, hat év óta először - vagyis mióta férjhez mentem végre sikerült elmennünk nyaralni. Első, és igazi nyaralásom esténként laptopon elkövetett napi összefoglalói következnek.

1. nap:
Úgy terveztem korán indulunk, de persze, ahogy lenni szokott ez nem jött össze. Cseppet sem bánom, mert így nagyjából ki tudtuk pihenni magunk az út előtt, és reggel nem kellett őrült módjára rohanni a zuhannyal és pakolással.
Első vita – még induláskor – nem akartam vezetni. Nem részletezem miért.
Aztán elindultunk, Szekszárd felé mentünk az új úton, az új hídon, szinte nulla forgalommal. Már ekkor pokoli volt a hőség. Aránylag hamar átértünk Pécsre, és közben végre ismét láthattam hegyeket, sok-sok fát, és hegyeket. Sokat.
Pécsen első megálló a Tesco volt. Némi vásárolgatás – kaja, kütyük, nekem egy póló aztán jött a szabadprogram. Felmentünk (lehetetlen meredek utakon) az Állatkertbe. Sok kis helyes furcsaságot láttunk, és két hatalmas vígan szunyáló oroszlánt, orrig vízben hűsölő vízilovat, kíváncsi szurikátákat (éljen Timon), hihetetlen méretű struccot, édes tevegyerkőcöt, icipici mini lovakat és más hasonló érdekességeket.
Második megálló a TV-torony és kilátó volt. Fellifteztünk a kilátótérbe –először megnéztünk egy kiállítást majd kinézelődtük magunkat. Gyönyörűek a hegyek, az erdők, a látkép! Egyszerűen csodás volt a kilátás. Láttuk a Tubest is, ahová most akarnak valami radart telepíteni, és a kiállításra felügyelő kedves úrtól megtudtam, hogy szembe vele, egy másik hegyen, ami alig pár kilométerre van, és oda simán lehetne telepíteni akármit, mert már ki van építve a hely. Mintha erre találták volna ki. Nos, mindegy. A látvány megérte a pénzt, és boldog voltam, hogy mindezt láthattuk.
Lefele a hegyről kicsit rosszabb volt a helyzet, mert már lassan két óra felé járt az idő és a hőmérséklet kezdte a pokolét megközelíteni. Negyven fok árnyékban, negyvenöt a kocsiban – totál rosszul lettem. Mikor Harkány felé megálltunk dinnyét venni, már navigáltam a lábamon.
Végül megérkeztünk Harkányba, az apartmanba, amit simán megtaláltunk és jobb, mint vártam. Saját szoba, fürdő, konyha, van nagyobb kert, hintaágy, tv, és amit akarunk. Nekem bejött. Nyugis hely, és pont erre van most szükségünk – nyugis pihenésre.
Kipakolás után lógtunk egy kicsit, majd sétálni mentünk. Megnéztük a fürdőt és meglepődve tapasztaltuk, hogy van a közelben nagy bolt, és rengeteg árus a piacon.
A piac úgy tűnik minden nap nyitva tart és bármit meg lehet venni a dinnyétől a fürdőrucin keresztül a többi ruháig, bőröndig, lábbeliig. Az árak pedig mind az étel, mind az egyéb dolgok terén nagyon normálisak, sokkal alacsonyabbak, mint amire számítottunk.
Végül újabb lógás itthon, holnapra tervbe véve Siklós és egy villányi szoborpark.

2. nap
Úgy terveztük sokáig alszunk, de persze, ahogy lenni szokott ez nem jött össze. Felettünk egy fura német nőci lakik, akinek már tegnap délután is meg egész éjszaka csipogott az ébresztő órája. Amint kiderült tök süket szegény és kissé zaza is, és nem is hallotta az óra pityegését. Mi meg alig tudtunk aludni tőle. Szóval korán felébredtem, a Kalóz még tovább tudott aludni. Addig kint hevertem a teraszon, a jó levegőn. Klassz hely ez a Harkány, nyugis, és nem kell rohanni sehova. Végre tényleg sikerült pihennem egy kicsit (a pityegés ellenére is).
Reggeli – finya nyam-nyam – csak a tegnap vásárolt sárgadinnyéktől kellett megszabadulni, mert mint kiderült mind a kettő vízízű és ehetetlen. A kukában landoltak. Evés után összepakoltunk és irány Siklós.
Felmentünk a várba, körbesétáltuk, majd megnéztük az összes kiállítást a várbörtöntől a kínzókamrán keresztül a bormúzeumig. Készítettünk egy rahedli képet is, a kilátás a bástyákról pazar volt.
Siklós után Villány felé mentünk tovább. Közben keresztülmentünk Nagyharsányon. Láthattam, sőt meg is mászhattam a Nagyharsányi – hegyet. Ez azért fontos számomra, mert az iskolában legalább ezerszer mondtam el a gyerekeknek a Nagyharsányi Hegy című mesét.
A hegy oldalában, Villány előtt található a szoborpark. Hihetetlen sziklafalak aljában hatalmas, érdekes kőtömbökből kifaragott furcsa alakzatok és konkrét kidolgozású szobrok álltak. Egy jó órát bóklásztam közöttük. Fent ugyanis, bár szintén negyven fok volt árnyékban erősen fújt a szél és ez elviselhetővé tette a levegőt.
Elgurultunk onnan Villányba is, de némi nézelődés után visszatértünk és végül Nagyharsányban az Ősi Fogadóban álltunk meg ebédelni. Nagyon finom volt a kaja, jó áron, csak volt néhány szemtelen légy, így versenyt rendeztünk légyvadászatból. Kettő-hármas arányban a Kalóz nyert.
Végül hazaértünk a legnagyobb hőségben – amit már alig bírtam ép ésszel – és lepihentünk pár órára. Némi uzsonna után, este hat körül mentünk le a fürdőbe és nyolcig kipróbáltuk a strand nyújtotta négy medencét. Ettünk jégkását is ami jobban esett mint bármilyen ital vagy fagyi.
Hazafelé megálltunk egy kisboltban bevásárolni, majd leültünk a gyros-osnál és megvacsoráztunk. Nekem nagyon ízlett a husi, de kicsit erős volt rajta a szósz.
Most pihi itthon – remélhetőleg csipogás nélkül mert a házigazda elkobozta az elemet a német csaj órájából – és holnap egész nap a gyógyfürdőben és a strandon leszünk.
A mai este extrája az volt, hogy beszéltem telón Harry barátommal és ez jobb kedvre derített. A délelőtti extra hívás, hogy a mostohahugicám kisbabája is megszületett (Boglárka) is a mai érdekességek közé tartozott.
Na jó ideje pihenni 

3. nap
Reggel ismét korán keltem, de most kivételesen ki is pihentem magam (annak ellenére, hogy a Kalóz horkolására ébredtem). A nap úgy tűnt katasztrofálisan indul – volt némi szóváltásunk ezért elég fura egy napkezdet lett.
Végül reggeli közben megbékéltünk, és némi szedelőzködés után elindultunk a gyógyfürdőbe. Egészen más volt, mint amire számítottam, és sokkal jobb is. Gyönyörűek a medencék, van fedett és nyitott rész is, valamint hatalmas parkterület sok hintaággyal. Mi is találtunk egy árnyékos helyet a bokrok és hintaágyak között.
A mai nap –egész végig – fürdéssel és totális láblógatással telt az erős gyógyvízben, ami fantasztikusan jót tett fájós porcikáimnak.
Ebédelni is bent ebédeltünk, évek óta nem ettem olyan finom milánói makarónit, mint ma. Ugyanez áll a később, vacsorára elfogyasztott gyros tálra is, melyet a tegnap esti büfében vettünk. Egyszerűen tökéletes nap volt, főleg hogy a Kalóz rátett egy lapáttal, és egész álló nap mintaszerűen, figyelmesen és megértően viselkedett, csinált emlékérmét, és kaptam ma is hókristályt, amit imádok, sőt a vacsorát is kihozta nekem az asztalhoz.
Ez is egy csodás nap volt leszámítva azt az apróságot, hogy a gyógyvíz megszínezte az ezüstgyűrűm, melyből ma fekete lett, és hogy a fürdőrucim merevítő drótja kilyukasztotta a felső részt, amit hazaérve a szállásunkra meg kellett varrnom. Mindezek mellett összességében ez idáig egy fantasztikus nyaralás és jól érzem magam.

4. nap
Koránkelés, zuhany, reggeli, pakolás és indulás Harkányból. Remek hely volt, és kedvesek a szállásadók, csak sokat beszéltek.
Nagyon meleg volt már korán reggel és később a helyzet egyre csak romlott. A kocsiban minimum negyven fok volt az állandó hőmérséklet, odakint dettó. Szóval egész úton majd meg haltunk a melegtől. Fejfájás, és ázott pólók.
Útközben egyszer meg kellett állnunk, mert a kocsi hűtőventillátora megadta magát. Mázli hogy volt a közelben egy szerelő, aki megnézte. Bár nem tudott vele sok mindent kezdeni, azért megnyugtató volt, hogy ha figyelünk, talán nem robbanunk le az út szélén 
A nap sajnos nem múlt el rossz hír nélkül, a Kalóz egyik kollégája meghalt a héten, és ez jó időre letört minket.
Végül egész könnyen eltaláltunk Berekfürdőre, a panzióba. Szép helyen van, csöndes és a szoba sokkal jobb, mint amilyenre számítottam. Van kis főzősarok, hűtő, külön zuhanyzó és WC is. A kertben pedig asztalok és pavilon, ahova ki lehet ülni, hűsölni. Egyelőre nagyon tetszik, és remélem holnap a fürdő is felül fogja múlni várakozásaimat.

5. nap
Lusti az ágyban sokáig, majd reggeli és irány a strand.
A berekfürdői víz jó gyógyvíz, de amint megállapítottuk, közel sem olyan jó, mint a harkányi. Ennek ellenére jól éreztük magunkat, több medencében is fürödtünk, kiélveztük a meleget és a hideget, a pezsgőt és a dögönyözőt is.
Délben kijöttünk ebédelni (mivel itt is karszalagos rendszer van, ki-be lehet járni). A közeli Park étteremben ültünk le enni. Finomat főztek.
Utána hazasétáltunk a szállásra, hogy a legnagyobb melegben ne legyünk a napon. Jó volt a szoba hűvösében, és csak négy óra körül indultunk vissza a strandra.
Első dolgunk odabent egy fagyi volt – jól esett a melegben, majd ismét belecsobbantunk a meleg gyógyvízbe. Furcsa, de az idő gyorsabban száguldott, mint hittem. Alig maradt idő ajándékvásárlásra. Végül gravíroztattunk egy poharat, és vettünk egy sapkát az apósnak. A Kalóz pedig engem is meglepett egy nyaklánccal és egy karkötővel. Nagyon tetszenek.
Majdnem nyolcig fürödtünk, és most, mikor írok, vacsora után, ülünk és lógatjuk a lábunkat a kerti pavilonban hideg italt kortyolgatva. Ez a nyaralásunk utolsó igazi nyaraló napja, holnap délelőtt indulni kell haza. Ez a nyaralásnapló végszava. Éljen a nyár, éljen a nyaralás.

Utószó: A későbbiekben ha lesz energiám felteszek pár képet és leírást, hogy el ne felejtsem mit is gondoltam az egyes dolgokról és helyekről. Ja és Ében a macskuszom túlélte pár napos távollétemet, él és virul és nagyon szeretem :)