Egy ideje már vártam egy olyan napra mint a mai. Mármint ami az időjárást illeti: egy enyhén borongós, nem túl meleg, szellős napot, amikor rá tudom szánni magam, hogy a párkányomon burjánzó dzsungelben rendet vágjak.
Tehát ma eljött az ideje a növényzet rendezésének. Kipakoltam a garázs elé a földet, eszközöket, cserepeket, az összes össze-vissza gazat a párkányomról és nekiláttam.
Szeretem ezeket a növényeket, amióta csak itt lakom, párkánygazaim sorsát szívemen viselem, akik csodás virágzással, és extra növekedéssel hálálták meg gondoskodásomat.
Óvatosan megszabadultam a feles növényi részektől (túlbúrjánzott pozsgások, kipukkadásra kész gömbkaktuszok, ezerapró újhajtás, melyek a Kalóz szerint rémesen néznek ki ha az anyanövényen hagyom őket), aztán minden cserépbe új föld került, majd a szépen rendbe hozott kaktuszok, pozsgások meg a korallbokrom és hajtása. Majd mindez visszavándorolt új elrendezében az ablakpárkányra, és végül kapott egy speciális tápoldatos öntözést. Jól elbíbelődtem velük másfél órát (és egy másik felet a kesztyűn át is kezembe szóródott apró kaktusztüskék eltávolításával).
Most nagyon tetszenek a növénykéim, mert főleg a fiatal, új hajtásokat, növendékeket és magoncokat hagytam meg - ezért néz ki az egész növendékpárkánynak. Azért nagyon sajnálom, hogy az összes növényt (régi+összesrengetegsok hajtást) nem tudom megtartani, mert nincs több helyem. Csak arra a kicsike párkányra pakolhatom cserepeimet (jelenleg 21 db), és nem tudom a többit hova rakni...
Talán majd egyszer, egy másik lakásban...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.