Ma végre ismét olyan reggelre ébredtem aminek egyszerűen nem tudok ellenállni. Mikor a gép elé ültem, kinéztem az ablakon, és megcsodálhattam a halvány napfelkeltét. A felhők először szürkés derengésbe burkolóztak, majd ahogy a nap egyre feljebb araszolt az égben, lágy rózsaszínnnel festette meg az addig szürke felhőket. Csodás látvány, ahogy a derűs árnyalatok elúsznak az ablakom előtt. Sokkal vidámabbá teszi a napkezdetet. Nagyon szeretem az ilyen napfelkeltéket és a hasonló naplementéket. Talán javíthatatlan romantikus vagyok? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.