Na, tessék! Elkiabáltam a múltkor, hogy mostantól gyakrabban tudok ide írni. Erre vagy időm, vagy energiám vagy netem nincs, és már rég nem írtam egy sort se. Pedig sok minden történik az ember lányával minden nap, sok apróság, lényeges és lényegtelen dolgok tömkelege.
Röviden összefoglalva az elmúlt napokban volt jó és rossz is. Rossz, hogy még mindig nem találtam munkát, és hogy rendszeresen csatázunk a Kalózzal, néha apóssal, brrr...
Jó, hogy az ég világon semmi sem történt velem (a torokfájásom leszámítva), dög unalom az élet. Néha ez is valami.
Egyébként Ében él és virul, gyöngyörű cica lett belőle, egyre csak nő, és egyre kedvesebb. Kis hízelgőgép. Én pedig tervezgetem, hogy az ablakpárkányon sorakozó kaktuszaim és korallbokraim átültetem valamelyik nap. A virágföld már megvan. Most már csak a munkakedv megérkezésére várok.
Hm, mostanában elég gyakran vagyok letargikus. Még az életkedv is elhagy (hol vagy ó munkakedv?!) és nagyon szomorú vagyok. A minap is csak úgy heverek a tévé előtt és rámtör a sírhatnék. Mondjuk ez nem olyan túl nagy baj, mert miután kibőgtem magam, jobban lettem :D
Azért jó lenne tudni mit hoz a jövő, kéne egy biztos pont az életemben...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.