Gia

Furcsa, de semmi ünnepi hangulatom nincs. Nagyon fáradt vagyok, az elmúlt pár napban nem tudtam pihenni, éjjel rendesen aludni, így kissé nyúzottnak érzem magam. De azért rendben kitakarítottam az ünnepre mindent, tegnap pedig főztem. A második fogás báránysült volt. Három napig pácoltam a husit, és tényleg nagyon finom lett.

Azért készültem némi húsvéti dekorációval, tegnap készítettem pár festett tojást, és szalvéta, műanyag eldobhatós mélytányér, kendezsineg segítségével megfelelő "fészek" asztaldíszt készítettem belőlük, meg kiültettem a plüssnyuszim az asztalra. Így ha betéved vki, látja hogy azért még gondoltunk a hagyományokra.

Egyébként nem lelkesedem a húsvéti mizériáért. Legalább is azért ami manapság megy. Pasik körbejárnak, büdös pacsulival leöntenek, és tartják a markukat pénzért meg piáért. A többség részeg lesz - jórészt tahó, és ha a mai gyerekeket nézzük egy festett tojásnak, sőt már a csokitojásnak sem örül, ha nem teszel mellé pénzt. Rémes. Azt pedig ha megkéred őket, kapásból mondják meg mit is ünneplünk húsvétkor, jó ha tízből egy meg tudja mondani. Hová lett az igazi ünnep?

Azt hiszem mázlim van, hogy a rokonaim messze élnek tőlem, így senki nem látogat meg ilyenkor, a fiúkat itthon már rég leszoktattam a locsolásról (első két évben kaptam vizet vödörrel meg szifonnal), így teljesen nyugodtan telik ez a nap is. Persze csak akkor, ha az ő rokonaik közül senki sem dönt a meglátogatásunk mellett. Hála az égnek idén úgy tűnik senki sem jön.

Tipikusan olyan időszak, amikor olyan nagyon izgalmas dolog nem történik az emberrel, és a sok apróságot, ami mégis megragad a fejében egy-egy napról nem érdemes "papírra" vetni. Legalább is azonnal.

Az elmúlt napokban főleg főzőcskéztem, takarítgattam, igyekeztem jól viselkedni a három nap alatt, míg a Kalóz szabadnapos volt. Tegnap a fiúk névnapján (ugye Kalóz és Após is József) kakaspörköltet főztem. Előző nap vágtam le a kakast egy tyúkkal együtt. Pontosabban a Kalóz vágta el a torkát, a többit én csináltam. A tyúk valahogy nem akart a fazékba menni, mondhatni egyik se, így jó kis tyúkkergetés lett belőle, mígnem elkaptuk a megfelelőt. Szóval tegnap megfőztem a kokast, nokedlivel, meg sok káposztasaliva. Finom lett. Akár csak a mai menü, zöldségleves kiskockatésztával és hagymás pároltrizs rántott gombafejekkel. Szerintem ez is remekül sikerült.

A mai napom kissé furán alakult.... egyrészt még mindig nem nyúltam a sütihez a hűtőben, a szomorúságom ellenére sem. Másrészt egész jól viseltem a házimunka magányát.
Szomorú egyébként azért voltam, mert az egyik szürke cicóm elpusztult.
A házimunkába pedig beleértem azt is, hogy Após levágott egy bárányt, amiből raktam le pácolni vasárnapra, és a többit bezsuppoltam a hűtőbe... holnap birkát vág.

Én momentán pár napja nem nagyon aludtam ki magam, kissé kóma vagyok, de ezen kívül semmi gondom. Leszámítva, hogy van pár új projekt ötletem, amire egyelőre nincs idő. Csak a húsvéti mizérián lennénk már túl.

Már csak azért is, mert jövő hét végén lesz a szülinapom :)
A Kalóztól könyveket kapok amit a vaterán rendeltünk ... Alig várom, hogy legyen ismét mit olvasnom. Kár hogy a szobánkban kóros helyhiány uralkodik, és lövésem sincs, hova fogom tudni tenni az új könyveket.

Tegnap délelőtt mentem a boltba... Kb. húsz perc séta a házunktól, és talán én vagyok az eggyetlen asszony a faluban aki nem biciklivel, hanem lábbusszal közlekedik. Tehát sétálok végig a fasoron, amikor is a tüzép mögötti kis réten megpillantok egy kétségbeesetten bégető kisbárányt. Arra felé több juhász is szokott legeltetni, gondoltam elcsatangolt az egyik nyájtól. Egy igazi elveszett bárány. Hm, de mit lehet ilyenkor tenni, mert ugye a bari magától nem talál haza, itt meg közel az út, elcsaphatják, vagy vki lenyúlja... Én meg nem vihetem el, mert ugye mennem kell a boltba. Mit csináljak az elveszett báránnyal? Nem kellett sokat agyalni, előkaptam a mobilom, és felhívtam az apósom aki 1 ráért, 2 ismeri az összes juhászt. Elmondtam neki mi a helyzet, ő pedig azonnal felhívta az egyik juhász - sejtette, hogy az ő báránya lehet - majd eljött érte, és a barit visszavitte a nyájhoz. Azt hiszem ezek után mondthatom hogy megtaláltam egy elveszett bárányt :)

/A nap további részében azonban nem volt ennyire jó a hangulatom. Kezdtem magam is nagyon elveszettnek, és magányosnak érezni. Képtelen voltam uralkodni rajta és estére jól kibuktam, annyira üresnek éreztem az életem./

2008. március 08. szombat - Menedék Találkozó

Ez volt az első negyedévi hivatalos Menedék Tali :) Már nagyon vártuk, bár ismét szomorú volt, hogy sokan akartak jönni, mégis kevesen tudtunk csak megjelenni. Ennek ellenére úgy érzem, remekül sikerült. De kezdem az elején.

Az éjjel alig tudtam aludni valamit, meglehetősen nyugtalan voltam, és korán ébredtem, valami rossz előérzettel. Kalóz se volt friss és üde, de reggel időben összekészültünk, és hétkor már úton is voltunk Budapest felé. A félelmeink nagy része, Hoskra, az azúrkék fejvadászra vonatkozott (vagyis a HSK rendszámú, említett színű gépkocsinkra, mely az előbbi gúnynévre hallgat). Már jó néhány napja vacakol, és szokása lett, hogy menet közben egyszer csak leáll a motor, és nem is indul újra... tartottunk tőle mi lesz, hogy ha ezt elővezeti Pesten a csúcsforgalomban. De rendes volt és bár kétszer is vacakolt útközben (egyszer meg kellett állni, mert leállt, de aztán újraindult), csak időben megérkeztünk a nyugatihoz. Pontosabban a West End parkolójában álltunk le a szokott helyen. A találkozópont a Nyugati Pályaudvar nagy kijelzőtáblája alatt volt 10-kor, ahogy mindig, és nem kellett sokat várnunk egymásra. Aztán átvonultunk a Westbe a "Kerek asztalhoz", mint legutóbb. Részletekbe nem mennék bele, de miután túlélték az ajándékaimat, és a kölcsönös üdvköröket, egész jó beszélgetés, némi játék és rengeteg poénkodás kerekedett. M, Rush megint formában voltak... Sajnos rossz hatást sugároztak felém, így én is elengedtem egy-két olyan poént, ami nem jellemző rám. Utólag kicsit bánom őket, de bízom benne, hogy a srácok nem vették fel.

Olee és Dave most voltak először. Aranyosak és kissé megszeppentek voltak. Szerintem a köv. talin már ők is el tudják engedni magukat. Oleetól kaptam a szülinapomra egy klassz cserepes gazat (lila amit szeretek), és nasikat!!! Milyen jó ha valakinek a barátnője cukrász :D Én neki adtam a korábban már emlegetett projektem végtermékét. Egész jól sikrült kis kézzel varrott köntös lett  belőle. Ezüst színű, szalagszegéllyel. A maradék anyagból összedobtam még hozzá egy macskát is. Aranyos lett, és azt mondta tetszik neki :)

A délelőtt folyamán rossz idő volt, odafelé esett is az eső, de mire megebédeltünk, kisütött a nap is, így nem kellett hozzá sok, hogy a tali végét szokás szerint a tetőkertben töltsük el, egy jó kis félreeső helyen. A humor, pattogatott kukorica, kisujj és légyszilégyszi volt a jellemző rá. Kissé sajnáltam, hogy nem tudtunk több időt együtt tölteni, de négy felé már hűvös volt kint, és úgy döntöttünk, jobb, ha megyünk. A társaság két kupacban távozott, mi pedig a Kalózzal még maradtunk egy picit.
Vett nekem teát (jázminos zöldtea), a kedvencemet, egy fagyit, majd elindultunk haza, hogy még világosban kiérjünk a nagyvárosi dzsungelből.

Hazafele a fejvadásszal nem volt gond, legalább is úgy tűnt. Kalocsán még megálltunk egy hamburgerért, aztán gurultunk haza. Én viccesnek találtam, hogy a fejvadász az utolsó kanyar előtt adta fel a küzdelmet és állt le. Végül a Kalóz ügyködésének hála az utolsó kétszáz méterre ismét beindult és egyben hazaértünk...

Fárasztó de csúcs nap volt. A Tali, no meg a társaság igazán kiváló volt :)

Link a taliképekhez: http://giamayland.xfree.hu/105073

Link a projekt eredményéhez: http://giamayland.xfree.hu/105078

A minap rám tört az öt perc, ami egész nap tartott, és ennek következtében előástam a gépből kedves barátnőm, Narra pizzareceptjét, és a délután folyamán el is készítettem.

Gondoltam, más is szereti a pizzát, ezért megosztom a receptet, mert lehet, úgy vagytok vele mint én: a legközelebbi pizzázó 12 km-re, van a legközelebbi városban, szóval, ha enni akarok, magamnak kell megsütni :)

Pizza Narra módra:

Hozzávalók a tésztához - 40 dkg liszt, két evőkanál olaj, kis só, 1dl tej, két kockacukor, egy élesztő, 1dl víz

Hozzávalók a feltéthez - 10 dkg kemény sajt és ugyanennyi lágy sajt, szalámi, kolbász, stb. amit szeretsz enni, és a pizzaszósz, melyhez nekem megfelel a készen kapható tubusos verzó is.

Elkészítési mód - a tejet két kockacukorral meglangyosítjuk, majd felfuttatjuk benne az élesztőt. A lisztet tálba tesszük, kis fészket készítünk az élesztős tejnek, majd beleönjük. Némi lisztet szórunk a tetejére, és fél órát hagyjuk kelni. Aztán beltesszük a sót, olajat, vizet, és lágy tésztává gyúrjuk, majd egy órát hagyjuk pihenni, amíg kb. a kétszeresére  nem kel. Kb. három közepes pizzára való tésztát kapunk, ezért három cipóra osztjuk.
Egy cipót vékony kör alakban kinyújtunk, majd a kizsírozott sütőformára helyezzük. A lágy sajtból csíkokat vágunk, és a tészta szélére helyezzük körben, majd a tésztát ráhajtogatjuk, így sajttal töltött peremet kap a pizzánk. Ezután megkenjünk a szósszal, ráhelyezzük a kívánt feltéteket, majd ízlés szerint megszórjuk a reszelt keménysajttal, végül közepesen meleg sütőbe helyezzük, és addig sütjük, amíg a pizza tésztája arany színű nem lesz.

Az elmúlt héten megint nem vetettem semmit "papírra", legalább is arról nem, mi minden történt velem. Őszintén szólva meglehetősen borongós hangulatban voltam, és talán most érek a végére. Legalább is mindent megteszek, hogy kimásszak belőle, mert már annyira depis vagyok, hogy magamat se bírom elviselni.

Azt hiszem az egész a Rácz Pontyos esettel kezdődött...
 A múlt héten após fogott egy jókora pontyot, és megbeszéltem vele, hogy másnap megcsinálom ráczosan, ahogy a szakácskönyve írja. Azt mondta remek lesz, így megpucoltatta a halat a Kalózzal (mondván ő nem tudja egyben hagyni, vagy hogy akarom... hehe). Én másnap pedig megvettem minden hozzávalót és könyv szerint megsütögettem. Most csináltam ilyet először, de meg kell, hogy mondjam, nagyon jól sikerült. Legalább is én ezt hittem. Tuti, hogy nem velem volt a baj... sem a hallal. Óh, hogy miért mondom ezt? Leültünk ebédelni, feltálaltam a halat. Após már ránézésre húzta az orrát, hogy ez ilyen? Én azt hittem csak simán meg lesz sütve? - Gondolom én, ha sima sült halat akar enni, azt megsüti magának ahogy eddig is, nem? Lövése sem volt róla milyen a rácz ponty. Nekem ízlett, a Kalóz is megette, bár ő alapból nem nagyon eszik ilyesmit. Após azonban elég nyersen közölte egy falat után, hogy ez savanyú, ő nem ilyenre gondolt és ő képtelen ilyesmit lenyelni, majd felállt és elvonult az asztaltól. Asszem, itt telt be nálam a pohár. Egész  nap kínlódtam azzal a nyamvadt hallal, és ez a vége... Bumm.

Aztán később jött még pár borús nap, tiszta depi és apró balhék a Kalózzal... nem bírok kiigazodni rajta se. De mindegy. Igyekszem lefoglalni magam... Most pl. az jár a fejemen gyakran, hogy megtanulok csomózással karkötőket kreálni. Valami kreatív elfoglalás. Aztán írok még novellákat, lassan teljesen visszatér az ihletem, bár a nagyobb dolgokra még mindig nehezen szánom el magam.

Várom a szombatot is, vagyis a Menedék Talit. Ismét BP-n találkozunk, tízkor a Nyugatiban a kijelző alatt. Sajnos kevesen leszünk... Úgy utálom, hogy mindig az utcsó pillanatban jön közbe vmi gubanc. Pl. Olee késni fog, mert berendelték hajnaltól melóba, Kippának suliba kell mennie, Elnek haza kell mennie a szülei miatt, szegény Zsének meghallt a nagyija, és pont aznap lesz a temetés - oda megy Tarr és Shadia is. Szóval a fele jelentkezőt megint elvesztettük. Ennek ellenére remélem jól fog sikerülni a tali.

Óhh... Au!

Ez egy hatalmas puffanás meglepetése volt. Az utcáról jött a zaj ahogy egy kocsi elszáguldott (fehér, utánfutóval). Kirohantam, amikor meghallottam a kutyanyüszítést. Képzeljétek, a kocsi elcsapta az egyik rokonyunk kutyáját, itt néhány háznyira. Elcsapta és úgy eltűnt mint a kámfor. Meg se állt, egyszerűen zúgott tovább. Kimentem, hogy megnézzem mi történt, és látom, hogy ott fekszik szegény kuty az út közepén. Még élt. (Az apósom is kint állt az utcán, de eszébe se jutott megmozdulni. Úgy zavartam el, hogy menjen már szóljon a Déneskének, hogy elcsapták a kutyáját). Szegyény jószágot jól telibe kapta. Amikor a gazdája kijött érte, még lélegzett, de épphogy csak. Szerintem nem éli túl (főleg, mert kétlem hogy állatdokit hívnnak hozzá). Ez olyan szomorú. Főleg az, hogy semmit sem tehettem.

Február 22-23-24, Miskolc, Kocsonyafesztivál :)
Az elmúlt hétvégén, pontosabban már csütörtökön Miskolcra utaztunk a Kalózzal. Nagyon vártam már a miskolci utat, mert rég láttam Nagyit, Hugit és a többieket. Persze a fesztivál programjai és hangulata miatt is be voltam sózva.

A csütörtök házimunkával és csomagolással telt, hogy mindennel elkészüljek, mire a Kalóz munkából hazaér. Így fél órán belül útra is tudtunk kelni. Az út sima volt, Nagyi vacsival várt miket, bár enni nem sok energiánk maradt, úgy dőltünk le aludni, mint egy zsák krumpli.

Péntek volt az első mozgalmas nap. Reggeli, aztán a Hugi meglátogatása. A két nagyobbik gyerkőc oviban volt, így nyugodtan kibabázhattam magam Baluval. Jókorát nőtt mióta nem láttam és kész örökmozgó. A Hugi nagyon büszke rá, és meg is értem. Beszélgettünk vagy egy órát, aztán tovább indultunk.
A kocsival a földes utca végén akartunk megfordulni, de a kanyarban leállt az autó, és nem akart elindulni. Végén be kellett tolnom :). Később azonban nem volt gond az indítással, csak az ötödiket dobta ki magától menet közben párszor.
Megálltunk a Főtéren, vettünk gyümit Éva nagyinak (meg beadtuk a fotós boltba Piri nagyi filmét előhívásra), és végül megcéloztuk a Tatár-dombot. Éva nagyi örült nekünk, és egy jó fél órát hallgattuk a panaszkodását. Sajnálom szegényt, de nem tudok neki segíteni. Bárcsak a fia ne lumpolná tovább!
Végül visszamentünk Piri nagyihoz ebédelni. Főzött édesbabot, rakott kelkáposztát és sajttal-sonkával töltött csirkemellett sültkrumplival. Nagyon finom lett, szóval jól belaktunk.
Délután pedig lementünk a városba a fesztivál programjaira. Fél négytől játszott a Bányász Fúvós Zenekar. Ennek voltam tagja én is amíg el nem költöztem. Jó volt újra látni őket, hallani, meg beszélgetni velük. Feri bácsi - a kürtös társam - még mindig olyan kedves mint volt, és örült nekem. Nagyon hiányzik ez az egész zenélés! A térzene után bogarásztunk. Mi minden volt? Megpróbálom gyorsan felsorolni: három utcányi kirakodóvásár, kocsonya és más finomságok, kézművesek, érdekességek, hihetetlen apróságok, a szinvaparton béka-jégszobrok, két színpadon zenekarok, a tömegben kikiáltók, mutatványosok. No meg persze tömeg és igazi fesztiválhangulat.
Kalóz meglátott egy hirdetményt egy optika kirakatában, és bement, hogy új kontaklencséket vegyen magának. Addig én találkoztam egy netes sw-s barátommal, Eridanussal. Vele beszélgettem, és estig velünk maradt, kóborolt és hallgatta a zenét. A Kalóz megvette a lencséket (kapott ajándék szemüveget is), majd bóklásztunk. Jól éreztem magam, vettem vörös áfonyát, egy mézeskalács békát Eridanusznak emlékbe, és még egyet Nagyiéknak. Az egyetlen negatívumot számomra csak annyi jelentette, hogy még a sétánk leges legelején (ahogy a parkolótól a sétálóutcáig baktattunk) kifordult a bokám. Akkor még nem fájt, de estére már annyira rossz volt, hogy alig álltam a lábamon.
Nagyi ismét vacsival várt, és most sem kellett túl sok a gyors elalváshoz.

Szombat reggel 6-kor keltünk, és még reggeli előtt el is indultunk. Először Nagyival felmentünk a Berekaljára, egy henteshez kolbászért és mindenféle malacságért. Aztán a Vasgyári Piacra tejért, nagy zsák krumpliért. Vettünk savanyúságot és kaptam egy Nemere könyvet is (150 froncsi volt). Aztán hazafuvaroztuk Nagyit és a cuccokat, majd reggeli. A délelőtti program pedig a Zsarnai Piac körbefutása volt. Kimentünk a világ végére (város szélére), és bogarásztunk a piaci kínálatban. Sajnos cipőt nem kaptunk, de pár hasznos apróságot sikerült beszerezni. Ebédre természtesen hazaértünk Nagyihoz.
Délután szieszta, majd négy körül ismét belevetettük magunkat a fesztivál forgatagába.
Kaptam a Kalóztól madárnyelvet, körtemuzsikát, lótuszmandalát. Láttunk jégfaragást (elektronyos stillel meg csiszolóval faragta ki a szobrász a jégtömbből a jégbékát), meg No Thanxet - ez utóbbiak katasztrofálisak voltak, nem tom mit esznek rajtuk annyian.
Jut eszembe, hogy nem is tudjátok miért béka a kocsonyafesztivál jelképe! (Mert, hogy az!) A legenda úgy szól, hogy a kocsmárosné egy nap kocsonyát főzött. Mikor elkészült tányérba szedte, s kitette hűlni. Szegény kicsi béka arra ugrándozott, s mivel nagyon fázott, belecsobbant a langyos lébe, s melengette magát. Mikor már átmelegedett, szeretett volna tovább ugrándozni, de nem sikerült, beledermedt a kocsonyába, csak a szemei látszódtak ki belőle. Amikor a kocsmárosné megnézte, megdermedt e a kocsonya, hát mit látott? A béka csücsült a tányér közepén, s jobb híján pislogott kifelé a kocsonyából. Innen jött az a szófordulatunk is, hogy pislog mint miskolci béka a kocsonyában.
A jégfaragás fél hétkor volt, és a végén hazafelé indultunk, mert a lábam ismét nagyon fájt, és alig álltam meg rajta. Végül hazaestünk egy daraban, fáradtan, de én boldogan.

Vasárnap már csöndesebb volt, bár ugyanolyan izgalmas. Nagyit elvittük magunkkal Százhalombattára. Nagyjából útba esett hazafelé. Szb-n lakik Ági nevű unokahugicám a férjével és fél éves kislányukkal. Rég nem láttam már Ágit, a férjét és a babát most láttam először. Kedvesek voltak, a baba pedig tündéri. Örülök, hogy sikerült őket is meglátogatni.

Hazafelé a hatos úton jöttünk, ami elég rémes volt. De útközben nézelődhettem, és láttunk siklóernyőzőt, sárkányrepülőt, egy működő szélerőművet (szélturbina), szarvasokat, őzeket, sasokat, a Dunát hídról oda-vissza :)

Összességében ez egy remek móka volt és remélem jövőre is el tudunk menni a fesztiválra!

Az aprópénzre gondolva írok most pár sort...

Elég fura, bár talán meglehetősen ésszerű dolog, hogy kivonják az egy és kétforintos aprópénzt a forgalomból pár hét múlva. Ezen felbuzdulva a Kalóz is előásatta velem a perselyeket, és kiürítettem. Bőven volt benne egy és kétforintos :)

Gondoltam, ha még most lehet velük vásárolni, elcammogok boltba, postára, és veszek az aprón  ezt-azt. A Faház elnevezésű boltban kezdtem a sétát. Vettem korpás kifliket, túró rudit, meg egy reklámszütyőt. Fizetnék, veszem elő az aprópénzes erszényt, a nő meglátja és közli, hogy nem nem és nem. Nem hajlandó elfogadni. Mondom neki hogy nem az egészet fizetném ezzel, hanem a 63 forintot a számla végén... - mert hát ugye gondoltam így mindketten jól járunk. De nem. Elutasította. Csak a három forintot fogadta el, és kénytelen voltam egy ötszázast felváltani, mert nem fogadta el az aprót. Pedig az még hivatalos fizetőeszköz. Bizony... ő meg nem veszi át? Ez gubanc, ugye? Aztán még ez nem volt neki elég, gúnyosan a fejemhez vágta, hogy milyen hülyeség gyűjtögetni az aprót. Mekkora baromság... stb. És hogy hurcoljam el berollnizva a postára, meg mit képzelek én, hogy ő elfogadja, ha én apróval akarok vmit is fizetni. Hát igen durva szitu... Ha a Kalóz ott lett volna tokostól kikapja a gép mögül a tulajcsajt...

Mindenesetre battyogtam tovább. A százforintos boltban is elővettem az aprós erszényt fizetéskor, és nem is volt gond vele. Pedig számítottam rá, hogy itt is berzenkednek majd a sok egy és kétforintos ellen. De nem. Kétszáz forintot simán elpasszoltam (na jó volt benne öt forintos is). Aztán elmentem a postára, újságért, de nem volt, elfogyott. Ám megkérdeztem a postás hölgyet, mit kezdhetnék az apróval. Elmondta, hogy ötvenesével be kell rollniznom, rá kell írnom a nevem és a címem, és a váltásért fizetnem kell, vagy le kell vásárolnom... ha március egy után csinálom ugyanezt, 100 darab után minden egyes további darabért 1,9 forintot kell fizetnem, tehát ha beviszek kétszáz egyforintost, kapok majd kézhez 10 kerek froncsit. Na ezt is elég nehezen emésztettem meg.

Aztán mentem tovább a szokott boltba, ahol mindig is vásárolok. Furcsa mód itt sem okozott gondot, hogy a kenyér teljes összegét kétforintosokkal fizettem ki. Sőt csodálkoztak, amikor elmondtam, hogy a Faházban hogyan jártam. Végül is a pénz az pénz, nem?

A legaranyosabbak a zöldségesben voltak, ahol egy kis gyümölcsnasit vettem. Még örültek is az aprónak, és ha nincs akkora sor mögöttem, még váltottak volna nekem belőle.

Azért fura ez az apró iszony... emlékbe megőrzök majd egy-egy darabot és elteszem a tízfilléresem mellé :)

Nem tudom ki hogy van vele, de én nem nagyon lelkesedem a divatos Valeninozós ünnepért. Pesze, jó ha kedveskednek apró ajándékokkal, figyelmességekkel az embernek, de nem csak az év egy napján, hatalmas cécóval, hanem akár minden nap, adagolva a szeretet pici jeleit. A Kalóz dettó így van vele, bár előző nap amikor vásároltunk igen sok mindent vett nekem. Kihangsúlyozta azonban hogy nem Valentin napra kapom, hanem csak úgy, mert hát most voltunk vásárolni :D

A mai nap is egész jól telt, mert volt mivel elfoglalni a gondolataimat. A Menedéken Galvical összedobtuk az új novellánk első fejezetét, és mit ne mondjak, régóta nem sikerült ennyire jókat írnom, mit az "Ecchi kószálások Coruscanton"-ban :D Alig várom a folytatást, annyi ötletem van! Néha azt kívánom ilyenkor bárcsak több lenne belőlem, hogy jusson időm és energiám minden ötlet megvalósítására.

Az ötletekről jut eszembe, hogy borzasztóan sajnálom az elveszett ötleteket. Ugyan is nap mint nap több tucat jó terv, ötlet jut az eszembe, de nem tudom azonnal leírni, vagy elkészíteni őket, és egy-két óra múlva, mire oda jutnék, hogy foglalkozzak vele, teljesen elfelejtem, vagy a legjobb részei kiesnek a fejemből. Ez pedig katasztrofális. Így hever még mindig a gépem legeldugottabb mappájában jó pár novellaötlet, pl. Mia Akira és a Bosszúálló kalandjai, vagy Lena Marx kalandjai a glendori orvosi űrállomáson a Sötét szektor szívében, vagy Kessh az apró hemmet fantasy kalandjai. A meg nem valósult kézimunkás projektekről már nem is beszélve...

Talán, majd egyszer, sikerül utolérnem magam. Addig is mindent bele!

Rég nem mondtam ilyet egy napra, de a mait kifejezetten jónak találtam.

Mondjuk a reggel nehezen indult, tiszta szakadt szakasz módon, de azért csak sikerült mindent időben és megfelelő módon megoldani :)
Reggeli után a Kalóz elment üzemdokihoz, így a délelőttöt egyedül töltöttem. Reggeli (amit a Kalóz vett nekem!!!! - ritka jó dolog), majd mosogatás, egy kis pakolás, majd lazulás délig. Írogattam a Menedéken, msn-eztem, Voyt néztem. Szóval jól telt az idő. Aztán hazajött a Kalóz és mentünk is tovább Kalocsára vásárolni. Nem kellett túl sok minden, de azért beugrottunk pár helyre. Vettünk gyógyszert is a köhögésemre, és normális teát, ami már nagyon hiányzott nekem. Meg sok gyümölcsöt.
Ami pedig a legjobb az egészben, hogy ajándékokat kaptam: Galaktika, Harry Potter legújabb kötete, a kedvenc édességem - egy doboz Raffaelló, egy gyöngyörű orchidea üveggömb szerűségben. A végén pedig még egy pizzát is kaptam!
Ennyi jó dolog már nagyon rég nem történt velem egyszerre, szóval most boldognak és elégedettnek érzem magam :) 

Most szombaton volt az iskolában a farsangi bál. Az elmúlt két évben mint tanító természtesen részt vettem rajtuk. Bár most már nem dolgozom a suliban, a volt tanítványaim - azok akiknek az osztálya rendezte a farsangot meghívtak. Őket pedig nem lehetett elutasítani :) Őszintén jól esett, hogy gondoltak rám. Az pedig még inkább, hogy amikor megérkeztem, rögtön körülfogtak, és egész este el sem engedtek maguk mellől. A nyitótáncot - keringőt - ők táncolták el, és segítettem átöltözni nekik, meg drukkoltam és nyugtattam őket, mert nagyon idegesek voltak. A tánc csodás volt, ügyesen és szépen adták elő, szóval a végén mindenki örült. Egy kicsit nekem is jó volt velük lenni. Nagyon hiányzik a tanítás.

A miegyebekbe semmi extra nem tartozik, leszámítva az elmúlt három nap furcsaságait. Például a vasárnapi főzést-sütést. Na igen, sütni  nem nagyon szoktam most pedig rumpudingos piskótaszeletet és mogyorós mézescsókokat is sütöttem. Meglepően jól sikerültek. Aztán hétfőn csirkevágás volt. Betegen. De megcsináltam, és "kellemesen" elfáradtam. Most is úgy érzem magam mint egy másnapos hulla :) De legalább nem unatkozom. Ma pedig párolt borjúszeleteket készítettem ebédre krumplival és meggyszósszal. Egész jól sikerültek.

Nem maradt mára más, csak néhány apróbb házimunka, honlapfrissítés, és más egyebek :)

Már elég régóta, több mint két éve csere-bere könyveket olvasgatok :) vagyis Zsuzsával, volt kolléganőmmel osztozunk régi és új szerzeményeinken, és kölcsönadjuk egymásnak könyveinket. Persze neki jóval nagyobb a könyvtára, és hálás vagyok érte, hogy elolvashattam a jó részét. Most a legutóbb tőle kapott három irományról szeretnék szót ejteni. Egyrészt érdekes a kombinációjuk, másrészt mindegyiknek megvan a maga aktualitása.

1. Alfa holdbázis - Elszakadás
Igazán furcsak volt könyvben viszontlátni a történetet. Az Alfa részeket elég sokszor sikerült látnom a filmmúzeumon, és érdekes volt megfigyelni a korabeli sci-fi filmes technikát, és az elképzelést egy esetleges jövőről. Természetesen sok minden kissé nevetségesnek tűnik annak, aki trekken, warson és a digitális technika új filmes csodáin nőtt fel. Mégis van valami megragadható hangulata, amiért érdemes egyszer-egyszer megnézni a sorozat részeit. A könyvnek azért örültem, mert  mind ahogy mindig is, sokkal több részlet derül ki belőle mint a filmekből. Jobban megmagyarázza egy-egy karakter tettét, egy-egy technikai történést, melyet csak a filmet látva nem biztos hogy egyértelműnek találunk. Nem volt egy full izgalmas történet, de igazi csemeg pl. a régi kozmosz és galaktika könyvek kedvelőinek.

2. Az egyszemélyes törzs trilógia 2. kötete - Fürkész
Valahonnan ismerősnek tűnt a történet, de biztos vagyok benne, hogy még ehhez foghatót se olvastam sehol. Igazán lenyűgöző elképzelések vannak benne, mind a világ, mind a karakterek tekintetében. Sötét nap (dark sun könyv) alatt élnek hőseink, ahol Pusztító varázslókirályok írtják az életet halálmágiájukkal és lépnek a gonosz sárkánnyá változás útjára. Egyetlen remény a Megtorló, egy bölcs, aki hasonló átváltozásra szánta el magát, mint a királyok, s ő az egyetlen aki legyőzheti majd őket. Az ő utasításait követve kerülnek kalandokba a főszereplők, Sorak - a többlényegű (személyiségű) elfszerzet (félelf-félfélszerzet) férfi és a miatta vándorló villichi papnő. Izgalmas és fordulatos történet.

3. A szigetvilág varázslója
Nos, ezzel igazán furán jártam. A cím derengett, és mostanában Andi is sokat emlegette, a saját blogjában is, és a Gedo senki c. anime kapcsán beszélgettünk róla először. Cím alapján nem tudtam hova tenni a történetet, de nagyon örültem, hogy végre elolvashatom, mert már nagyon kíváncsi voltam rá. Aztán pár oldal után villámcsapás, és mársi tudtam, hogy én nagyon-nagyon jól ismerem a törénetet. Persze nem könyv formában, hanem filmen. Pár éve láttam egy verzióját - nem ezen a címen - de az alapsztori ez volt nagyjából. Akkor lenyűgözött maga a világ és az ötletek, de könyvben ezerszer érdekesebbnek találtam. Aki még nem ismeri olvassa el feltétlenül. Nem is árulok el belőle többet, érdemes egyedül felfedezni a szigetvilágot :)

Nem is tudom, mi lenne velem álmok, álmodozás nélkül. Ami azt illeti már kölyökkorom óta megrögzött álmodozó vagyok. Szidtak is miatta eleget a tanáraim és az őseim. Akkoriban a bambuló kölyköket még nem kreatívnak hanem bénának tartották... Főleg ha beletemetkeztek egy-egy könyvbe, és órákig hiába szólongatták őket, nem reagáltak rá... úgy belefeledkeztek a történetbe. Na ilyen voltam én is. Sőt most is ilyen vagyok, bár azért jobban figyelek rá, hogy ne szigeteljem el magam teljesen. De nem tudnám mi lenne velem ha többé ne tudnék álmodozni, történeteken agyalni, vagy furcsa álmokat látni.

Tegnap nem álmodtam Kenshinnel, se a cserkészekkel, hanem a projektem járt éjjel a fejemben. Kb. 70 százalékban elkészült, de már biztos, hogy holnap nem tudom befejezni. Pénteken meg esélyem se lesz rá, mert a pasik megint kitalálták legyen disznóvágás. (Az utcsó röff ránk maradt, nem sikerült eladni, így nincs mit tenni, megy a fagyasztóba.)

Míg el nem felejtem megint, mesélek egy kicsit a cserkészes dolgokról.

Kisdobosnak még felavattak - félig-meddig - mert elkéstem az avatásról, de hála az égnek úttörőnek már nem kellett lenni. Helyette beléphettem cserkésznek, aztán jött az egész család - ősök és a hugi. Sok évig voltunk tagjai a 750. Sz. Nagy Lajos Király Cserkész Csapatnak. Elég hamar őrsvezető lett belőlem, majd később rajparancsnok a lányoknál. Szerettem cserkész lenni, kirándulni minden szombaton, kézműves foglalkozásokra járni, énekelni, táborozni nyaranta... Sőt még a díszszerepléseket is kedveltem. Hogy ezek milyenek voltak? Először is lehetett lógni vele a suliból. Aztán teljes harci díszben mindenféle ünnepélyen, rendezvényen kellett díszsorfalat állni, koszorúzni, stb.

Miért nem vagyok már cserkész? Hát ez egy sajnálatos dolog... és elég fura ügy. Lehet hogy hülyének fogtok gondolni, de az önérzetem miatt nem maradtam tagja a csapatnak. Történt egyszer, hogy két örsöt (egy lány és egy fiú) kivezényeltek egy suliban tartott politikai kampányrendezvényre, hogy fogadjuk a fejeseket sorfallal. Meg is jelentünk teljes harci díszben, fogadtuk a fejeseket. A munkánkban semmi gond nem volt. Csakohgy nem én voltam a rangidős, hanem egy nőszemély, becenevén "jegesmaci". Őt a politikus megkérte, hogy ha tud ugyan maradjon már a kampánybeszédre. (Megjegyzem kettőtől háromig volt dolgunk, utána ránk, gyerekekre semmi szükség.) Ő meg úgy értelmezte, hogy mind maradjunk. Minket kölyköket leültetett egy padra egy homályos folyosón, ő meg beült az első sorba. A többi gyerek szülei úgy tudták, hogy kb. háromkor végzünk (ahogy végeztünk is) és négyre mindenki otthon van. Nos, nem mehettünk sehova, eltelt négy, majd öt - a kampánybeszédek csak zajlottak... - fél hat. Ekkorra már nagyon bepöccentem, mert többször akartam a "jegesmacival" beszélni, engedjen el minket, de mindig elzavart meghallgatás nélkül. Akkor elkezdtem a teremkulcs után nyomozni (mivel a cuccainkat bezárták egy földszinti terembe. De kiderült, hogy a nőnél van. Végre sikerült kirángatnom oda a folyosóra ahol halódtunk a többiekkel és közöltem vele, hogy nem érdekel mit mondtak, hogy maradjunk, nem hinném, hogy a gyerekekre gondolt. Ráadásul az őseink már halálra aggódják magunkat hol a bánatban vagyunk. Adja ide a kulcsot.... Aztán vitatkoztunk, már nem emléxem mindenre, csak arra hogy volt egy olyan mondatom, ha nyitva lett volna a terem (és a suliajtó is, mert hogy azt is bezárták), már rég fogtam volna a cuccom és leléptem volna. Akár az ablakon keresztül is (ha nem lett volna rajta rács a földszinten is). Szó ami szó, végre megkaptam a cuccaim, és egyedül engem akkor hazaengedett. Később megtudtam, hogy negyed óra múlva átgondolta a dolgot és a többi gyereket is hazaengedte. No, ezzel kezdődött csak a balhé. Ez pénteken volt, másnap azzal fogadtak bent a csapatotthonban, hogy a parancsnok vár rám. Raportra... Sejtettem, hogy rossz vége lesz. Kiderült, hogy a "jegesmaci", leplezve saját baromságát, enyhíteni akart a hülyeségén és szemétségén azzal, hogy engem őrültnek és közveszélyesnek állít be, és rám verei a balhét, már amennyire lehet. Egy írásos jegyzőkönyv volt a parancsnoknál, amiben fegyelmi vétséggel és más dolgokkal vádolt meg a nő. Sőt már el is ítéltek addigra, csak a "tisztelet" kedvéérét hallgattak akkor meg, mielőtt rávezették volna a büntetést a lapomra. Kissé nagyon bepöccentem. Hamisan vádoltak meg, ráadásul olyasmiket is állított rólam, hogy én megfenyegettem őt, hogy öngyilkos leszek ha nem enged el (mármint kiugrom az ablakon - tudjátok, földszint, rácsos ablak), és hasonlók. Hiába mondtam én el pontosan mi történt, a nő jól benyalt (pontosabban lefeküldt) a parancsnoknak. Persze, hogy rámverték a balhét. Ekkor fogtam, és visszaadtam a tagságom és soha többé feléjük se néztem. Persze megtudva mi történt az őseim és a hugi is ugyanezt tették. Szomorú dolog... szerettem cserkész lenni, és szerintem jól is csináltam.

Elég nehéz megbírkózni a napok monotóniájával. Minden nap szinte ugyan úgy telik el, semmi változatosság. No jó, néha van pár apróság, és hogy ne unjam szét az agyam, igyekszem lefoglalni valamivel.

Még mindig dolgozom a projektemen, Ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, kész leszek vele holnaputánra. Bárcsak egész nap dolgozhatnék rajta, de nem akarom, hogy más is lássa amíg kész nincs, így délutánonként félre kell tennem, ha itthon a Kalóz. Kíváncsi vagyok végül mennyire lesz használható...

Egyébként mára virradóan egész frissen ébedtem, talán mert végre tudtam aludni, nem  volt horkolás vagy depi ami miatt nem tudok ált. pihenni. Még nem az igazi, de hogy kiállt a három napos fejfájásom is, már egészen jól éreztem magam.

A furcsa álmokról meséltem már? Nem? Na akkor majd szánok rá időt. A rossz állmok ellen álomfogó háló van az ágyam fölött. Egy picike, pár taluval és szélcsövekkel. Nem nagy, de eddig bevállt. Az álmok nem rosszak, csak néha furák. Például a minap cserkész énemmel álmodtam. Rég nem jutott már eszembe az az időszak. Erről még majd mesélnem kell egyszer.

Remélem ma is sikerül kipihenni magam, és szépeket fogok álmodni. Mondjuk Kenshinről és Kaoru-ról :)

Gondoltam írok valamit, csak úgy, a változatoság kedvéért, mert szokásomhoz híven megint elhanyagoltam egy ideje a dolgot. Semmi extra nem történt velem az elmúlt napokban, a szokásos kínlódás és punnyadás. Bár sutyiban nekiláttam egy porosodó terv megvalósításának. Többet nem mondok most róla, majd ha készen van részletesen  beszámolok róla. Már amennyiben sikerrel járok. Kudarc esetén inkább elsunnyogom :)

Most ismét várakozó álláspontra helyezkedem, amire várok: A projektem vége, a menedéken a Mon Calamari csata befejezése, a vizespóló verseny, a vizsgaidőszak kezdete, valamint a február végi (22-24) miskolci utazás a kocsonyafesztiválra és nagyihoz :) Addig remélem nem fogok belezöldülni a semmittevésbe.

Hónapok óta kerestem elmém mélyén ennek az ételnek a receptjét, de sehol se találtam. Anyu meg ugye már nem elérhető számomra, hogy megkérdezzem tőle. De láss csodát, tegnap reggel felébredtem és egyszerűen csak tudtam hogyan kell elkészíteni. Sőt több variációja is eszembe jutott. Meg is csináltam ebédre, és nagy  sikert aratott. Gondolom, aki nem ismeri még ezt az ételt örömmel veszi, ha vázolom a receptjét :)

Kell hozzá: 6 nagyobb krumpli, vaj, hagyma, sajt, tejföl, 1tojás  (ha szeretnéd daratált hús) fűszerek (só, bors, bazsalikom vagy kakukkfű ha hússal csinálod) ízlés szerint.

Elkészítési idő: kb. 40-50 perc

A krumplit héjastól félpuhára főzöm. Hagyom kicsit kihűlni, megtisztítom, majd megskarpolom, és egy kiskanállal bölösre kivájom. A kiszedett krumplit villával összetöröm egy tálban, hozzáadom a tojást, az apróra vágott hagymát, a reszel vagy kockasajtot, a fűszereket és egy-két evőkanál tejfölt (és a darálthúst amit elő kell pirítani olajon). Ezzel kész a töltelék. Egy tepsit kivajazok, majd rárakom a kivájt krumplikat, megtöltöm őket jó púposan, majd pici vajdarabkákat teszek a tetejére, aztán kb. 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöm.

Biztos hogy maradni fog valamennyi töltelék, amit még két kanál tejföllel összekeverek, alufóliába csavarva ugyanúgy megsütök.

Nagyon finom lesz. :)

Nem áll meg sem az idő, sem az élet, bármennyire is szeretném néha. Olyan jó lenne kiszállni, megállni egy kicsit. Csak kintről figyelni és lógni, mindenből eltűnve...

De sajna nem lehet, még akkor sem ha nem csinálsz semmit, mert ha sikerülne is megállnod, körülötted minden megy tovább a maga útján, zajlik az élet és történnek apróságok, amiket nem vehetünk semmibe. A nagyobb dolgokról már ne is beszéljünk.

Az elmúlt napokban történt velem is néhány apróság. Furák, hétköznapiak vegyesen. Például egyik este el tudtam simán aludni, mert a Kalóz egyáltalán nem horkolt. Olyan békésen aludt éjjel, hogy hajnalban kivételesen nem a horkolás, hanem a csend ébresztett fel. Ezen rendesen meglepődtem, de mielőtt visszaaludhattam volna, újra horkolni kezdett. Azóta se volt csöndes éj :) Aztán a minap elütött hazafelé egy fácánt. Hazahozta, persze nekem kellett megpucolni, majd megfőzni levesnek. Olyan mint a csirkevágás (és kopasztás) amit nagyon utálok. De megcsináltam és a fácánleves finom lett. Ma meg valmiért egész nap éhen akarok halni, de az a fura, hogy nem ennék semmit. Amit mégis, az meg nincs vagy én nem tudom megcsinálni. Kíváncsi vagyok meddig fog tartani...

Aztán sokminden jár a fejemben... pl. a tegnapi menedékes nagybetűs (neten kiabálást jelentő) üzenetváltás egy padawannal... Rosszul esett amit írt, de lehet hogy megbántottam a válaszommal... Nos, majd kiderül.

Néha olyan jó lenne megállni!

Ma végre ismét olyan reggelre ébredtem aminek egyszerűen nem tudok ellenállni. Mikor a gép elé ültem, kinéztem az ablakon, és megcsodálhattam a halvány napfelkeltét. A felhők először szürkés derengésbe burkolóztak, majd ahogy a nap egyre feljebb araszolt az égben, lágy rózsaszínnnel festette meg az addig szürke felhőket. Csodás látvány, ahogy a derűs árnyalatok elúsznak az ablakom előtt. Sokkal vidámabbá teszi a napkezdetet. Nagyon szeretem az ilyen napfelkeltéket és a hasonló naplementéket. Talán javíthatatlan romantikus vagyok? :)

Boldog új évet mindenkinek!

:) elgondolkodtató hogy a címbeli rövidítést mindenki rövi u betűvel jelzi, pedig az Új szó ugye nem rövid u-s, Kíváncsi vagyok miért... :D

Nos, karácsony óta nem írtam, bár nem is történt sok minden. Az ünnep másnapján azért adtam egy pofont a rossz hangulatomnak és egész nap karácsonyi dalokat dúdoltam, és mézessütiket sütöttem, ilyenteket:

R2 http://kepfeltoltes.hu/071226/R2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

R4 http://kepfeltoltes.hu/071226/R4_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Markolat http://kepfeltoltes.hu/071226/S_timarkolat_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Az előbbiek + halálcsillag, csillag http://kepfeltoltes.hu/071226/SWs_tik1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg és http://kepfeltoltes.hu/071226/SWs_tik2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Az összes süti http://kepfeltoltes.hu/071226/M_zes_s_tik_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

A köv. pár nap nyugiban telt. 30-án felhívtam a Hugit és felköszöntöttem a szülinapja alkalmából. Kiderült, hogy náluk szokás szerint zajlik az élet a gyerekei bárányhimlősek. Még jó hogy a Hugival már átestünk  rajta amikor ő 3 én meg 5 voltam. Hihi, emlékszem egy lila tinktúrával kellett kenegetni a kiütéseket, hogy ne viszkessenek annyira és hamarabb gyógyuljanak. Nekem még a fejem tetején is volt sok kiütés így több mint egy hétig lila punkhajjal szaladgáltam :)

Tegnap beszéltem Nagyival, Apuval, Kicsivel is. Nagyi ari volt, jól elvannak mint befőtt a polcon. Apu persze hogy egy kocsmában csücsült amikor hívtam és elég bunkó volt. Kicsi (apu új párja) épp vásárlásból ment haza amikor hívtam, és totál fáradtnak és ko-nak tűnt a hangja alapján. Kicsit fura volt, de legalább röviden beszéltem vele a karácsonyi lapomról is. Ja, hogy miért? Mert visszajutott a fülembe, hogy megbotránkozott a fekete háttérszínen. Aki nem kapott idén tőlem lapot, annak mondanám, hogy fekete alapon karácsonyi minta volt ragasztva, körülötte sok sok csillámmal, és az írás ezüst meg arany színű tollal lett rávésve. Szerintem igen ünnepélyesre sikeredtek. Ugye a fekete az éjszakát jelölte, a képet nem kell magyarázni, a csillám a csillagokat jelölte, és az írás meg magától érthetődően ünnepélyes. Kicsinek vhogy nem esett le a dolog. Nem baj. Jövőre neki veszek vmi fehér giccses drága képeslapot.

Az este nyugis volt. Délután tévézés, netezés, egy kis msn. Virslivacsora, majd éjfélkor meghallgattam a Himnuszt az egyesen, aztán szunya. Nem igazán vagyok friss és üde, de hulla kóma se és ez jó. Szegény Kalóz azonban pórul járt kicsit. A sok hó és jég miatt a céges autó hajnalban nem akart beindulni. Kénytelen volt a sajáttal menni...

Ma lógok - az Após főz, úgyhogy már felsöprögettem, elmosogattam, elpakoltam és pihizhetek :)

Míg el nem felejtem! Majdnem mindenki szokott újévi fogadalmat tenni - amit szinte senki nem tart meg :) Én is szoktam. Tavaly azt mondtam hogy fogyózni fogok, de nem jött össze. Idén is gondoltam, hogy megfogadom, ártani nem árt úgyse. Viszont olyasmit, amit igazán szeretnék nem fogadok meg, mert az tuti nem jön össze akkor. :)

Azt hiszem,  ez volt életem második legpocsékabb karácsonyja. Az első az volt, amikor az őseim részegen végigbalhézták az egészet...

Ez a karácsony nem is volt ünnep a számomra. Még a meglepetés öröme sem maradt meg nekem, hisz az ajándékot már rég megvettük együtt... De kezdjem az elején, ugye?

Bár hosszú évek óta először fordult elő, hogy karácsonykor esett a hó, valahogy nem tudtam örülni neki. Semmi ünnepi hangulatom nem volt, és leginkább egyedül éreztem magam. A délelőtt többszörös takarítással, mosogatással telt (főleg az após után, aki megfőzte a náluk hagyományos halászlevet és megcsinálta a pupácskát - mákos apró darabkákra vágott szárazakármitészta cukrosvízzel leöntve: brrr, egyiket se bírom). Mellette becsomagoltam a ajándékokat, készítettem kókuszos sütit, majd egyedül, mondhatni magányosan feldíszítettem a fát. Idén először nem vettünk igazi fát, szóval a műfenyővel könnyű dolgom volt. Kicsi, egy méteres, de elég élethű műfenyő. A díszek fele felment rá, egy fél kiló szaloncukorral együtt. Az új égősor, egy ledes, egyszerű, és egy gyöngygirland meglehetősen sokat dobott rajta. Nem lett csúnya, mégse tudam neki örülni. Évek óta egyedül kell feldíszítenem a fát, és ez számomra nem túl jó. Gyerekként mindig együtt díszítettünk anyuékkal és a hugommal, közben viccelődtünk, énekeltünk. Megvolt  maga hangulata. Itt csak egy a házimunkák sorában. Aztán hazaért a Kalóz a munkából. Ücsörögni egész nap a egymás mellett a tv előtt kicsit unalmas... de legalább vártuk a közös vacsorát. Bár nekem előtte enni kellett vmit - a halászléből és pupácskából sose eszek. Általában öt-hatkor szoktunk enni karácsonykor. A Kalóz szundizott addig, én unatkoztam... Aztán öt körül felébredt és kitalálta, hogy együnk. Elindult az Apósnak szólni. Kiderült hogy ő már eszik a konyhában, egyedül. Fuccs az eltervezett szokásos karácsonyi vacsorának. Na ekkor tört el nálam a mécses. Bár semmi ünnepi hangulatom nem volt, az elmúlt két napban minden megettem, hogy nekik szép, hagyományos karácsonyuk lehessen. A közös vacsi szokott lenni a nap fénypontja, amikor leülünk egy aszalhoz, esznek, kicsit beszélgetünk, és utána átadjuk az ajándékokat. Hát ez elmaradt. Én meg pityereghettem, mert borzasztóan egyedül éreztem magam. A Kalóz azért próbált vígasztalni, de nem nagyon jött össze. Végül neki feltálaltam a vacsorját, s leültem mellé, amíg evett. Sajnos közben eszembe jutottak a szép karácsonyok emlékei, és dühített az após bunkósága - mivel nem volt közös vacsi, elmaradt az ajándékolás, sőt az egész ünnep is miatta. Végigpityeregtem az estét, egy kicsit tévéztem aztán szunya.

Szóval pocsék karácsony volt. Az egyetlen amire elmosolyodtam magamban, hogy remélem a cipősdobozom célba ért, és valahol, valaki, egy kislány, nagyon örült az ajándékaimnak. 

Nos, túléltem a tegnapot és a mát is. Tegnap ugye borjúvágás volt. Reggel még nem sok dolgom akadt, így lelkesen lesíkáltam a gáztűzhelyt, és a konyhában amit értem, majd amikor már hoztak be husit, nekiálltam sütögetni. Időnként mosogattam, majd tálaltam a kaját, elmosogattam, pakolásztam és hasonló melók. Mivel volt hentes segítség, így nem sok dolgom akadt egyig. Fél kettőkor leléptem és bementem a suliba a karácsonyi készülődésre. Készítettem egy gyöngycsillagdíszt és egy karácsonyi asztali díszt. Beszélgettem egy keveset, majd hazajöttem - bár nagyon jó lett volna ottmaradi a műsoron, de nem lehetett - mert várt rám a meló nagyja: mosogatás, húsok elpakolása, mosogatás, takarítás, mosogatás, rendrakás. Mire mindennel végeztem hulla voltam. Persze azért még a vacsibehordás nem maradt el...

Ma nagybevásárlás volt. Indulás kilenckor, érkezés háromkor. Közte rohanygálósdi, meg sorbanállósdi. A Tescoban bő háromnegyed órát álltunk sorba a kasszánál, mire mi következtünk. Aztán itthon mindent kipakolni a kocsiból, elpakolni, rendet rakni.

A konyha még mindig kész csatatér, majd holnap ismét kisúrolom, miután az após kivégezte a pacal pucolást, amit most csinál éppen odakint.

Hulla vagyok.

A mai nap egészen jól indult, de most, mire írom totál kikészültem. Fáj minden porcikám, fáradt vagyok és kissé lehangolt. Főleg, ha belegondolok a holnapi teendőkbe.

De azért kezdjem az elején, ugye?

Nos, reggel ötkor keltem, amikor a Kalóz. Lustizni próbáltam, de sehogy se jött össze. Néha majd szétköhögöm az agyam, és reggel se tudtam visszaaludni. Szóval elő a laptop, és irány a travian. Igazság szerint már nagyon unom, de kivárom a natarokat és a világcsoda végét :) Miután a Kalóz elment doldozóba, felkeltem, lezuhanytam, megszárogattam a hajam, és lomoltam egy kört. Mindeközben odakint elkezdődött a disznóvágás - eladtunk három röfit, jöttek értük. Aztán elmentem gyógyszertárba, a százas boltban vettem végre egy pár kesztyűt magamnak (már két tele halogattam a dolgot), aztán a vegyesboltban vettem gombát (rántani), és végül beszereztem a kenyeret is. Hazaslattyogtam, megreggeliztem, majd lustiztam még egy kicsit a gép előtt B5-öt nézve. Két rész után mentem a konyába, és főzőcskéztem (meg mosogattam). A mai menü: gombaleves, rántott gombafej, rizzsel és sültkrumplival. Ez utóbbit csak előkészítettem, mert a Kalóz csak frissen szereti. Tehát megvártam amíg hazajött, addig olvastam és travianoztam. Majd mikor hazajött némi lógás után megsütögettem a krumplit, tálcára pakoltam a menüt és bevittem az ágyba. Én is ettem vele, majd elpakoltam, elmosogattam. Közben kipakoltuk a verandát, a bútorokat - asztal, székek, tükör... - a szobába hoztuk a gazaimmal együtt, majd letakarítottam a párkányt, felsöpörtem, aztán felmostam ott és a konyhákban is. Őszintén szólva kissé nehezemre esett, mert nem érzem jól magam dél óta, és pokolian fáj a gerincem és még más pár alkatrészem. De megcsináltam mindent. Utána maradt még egy kiscsi időm... tehát megnéztem a menedéket, az e-mailjeim, a blogot :) És most kerítek vacsit a Kalóznak, majd szunya. Kell az erő holnapra.

Hogy minek? Nem mondtam? Holnap borjúvágás lesz....

Vagyis inkább Luca napi összefoglaló és tegnapi zsákmányvadászat kiegészítése.

Ma megnézve az üzeneteimet még három köszöntést hozzászámolhatok a tegnapiakhoz. :) Jól estek.

Ma sokáig lustiztam, aztán megcsináltam a Menedék frissítéseit. Új táblázatos főmenüt szerkesztettem rá. Nem az igazi, de célnak megfelel. Kár hogy nincs pénzem egy norm. tanfolyamra - szívesen tanulnék honlapkészítést és grafikai programkezelést. Utána befejeztem a karácsonyi meglepijeim dekorálását. (Reszkessetek, nem mindenki ússza meg őket, jövő héten feladom majd :D ) Aztán elmentem a suliba. Visszavittem Zsuzsának (ig.h.) a két kölcsönkönyvet, és vittem meglepit - sk. mécsestartókat és egy üdvözlőlapot ajándékba. Hiába... volt időm bíbelődni. De tűrhetően sikerültek és tetszést arattak. Zsuzsa a névnapomra meglepett egy csomag német édességgel is. Aranyos volt tőle.

Itthon nem sok mindent csináltam, csak kimostam, mosogattam párszor, levágtam após haját, főztem egy fazek chilis babot. A többi idő - ami Kalóz hazaéréséig maradt - filmnézéssel telt.

Úgy tűnik kezdek kilábalni a megfázásból, bár még kiköpöm a tüdőm, és a h.inger kerülget, de sokkal jobb mint pár napja.

Ui.: Ma még meg tudtam állni, hogy ne nézzek bele a karácsonyi könyvekbe, remélem sikerül még egy jó hétig kitartanom :D

A mai (név)napomon elég sok minden történt. Jórészt egész nap úton voltunk, és vásároltunk - már karácsonyra is. Persze a mai napra is kaptam ezt-azt.

Összesen: egy gratuláló sms-t, négy telefonhívást, egy pulcsit, egy könyvet és egy wok-ot kaptam.

Az sms nem tudom kitől érkezett, Nagyi, Apu és Kicsi, és Hugi telefonáltak. A Kalóz meglepett a Bartimeus trilógia utolsó kötetével, após egy wok serpenyővel, magamat pedig a pulcsival amibe első látásra beleszerettem a piacon :)

De a legjobb az egészben, az volt, hogy mivel Baján jártunk - és ott van gyűjtőhely, leadhattam a cipősdobozom. Aki nem tudná hogy miről beszélek nézzen be a http://ciposdoboz.hu oldalra, és nézzen utána. Remélem jó helyre kerül majd az enyém...

Titok: a karácsonyi ajándékaink is megvannak - Kalóz új 5.1-es hangfalszettel lepi meg magát, após kap egy új butított, bemondjahogymitcsináljhanemérteszhozzá telefont, én pedig természetesen könyveket vetettem magamnak ismét - a Sithek bosszúja előzményeit tartalmazó most megjelent SW könyvet, a Birodalom örököseit, egy DL könyvet és persze Lőrinc L. László új, Thumo c. kétkötetes irományát. Holnap gyorsan mindent be fogok csomagolni, mert ha nem így teszek, kizárt dolog, hogy kibírom karácsonyig. Mármint hogy ne olvassam ki őket addig :)

Ez volt a mai zsákmánybeszámoló.

Na, megint ott tartok, hogy hetek telnek el, mire újra rászánom magam egy bejegyzésre. Ez talán kapcsolódik ahhoz a válsághoz ami most már lassan egy éve kísér engem. Korábban sokat és rendszeresen írtam, de vagy egy éve egy nyamvadt novellát vagy regényrészletet sem voltam képes alkotni. Elég elkeserítő. Ráadásul a mailezés is elmaradt az msn-ezéssel együtt. Persze ez nem csak rajtam múlt, de azt hiszem az írás hiánya most már kóros és rémesen hiányzik az alkotás. Talán most már újra fogok tudni írni, szeretnék, csak térne vissza a régi ihlet! Jelenleg annak is örülök, hogy meg tudom tartani az óráimat a Menedéken... talán kezdetnek elég ez.

Egyébként még mindig dögrovok. Igen fura szó - dögrovás - de apu mindig ezt használta a betegség helyett, szóval rámragadt és jelentem több hete dögrováson vagyok. Még Miskolcon meglévő náthám másfél hete rosszabbra fordult és azóta kínlódok. Köhögök, fáj a torkom, folyik a nózim, hőemelkedésem van és úgy alapból pocsékul érzem magam. Kíváncsi vagyok meddig fog még tartani. Addig is tovább eszem az almát is iszom a meleg teát. Hogy miért nem szedek gyógyszert? Nos, a házidokihoz már nem megyek csak ha nagyon muszáj. Az elmúlt 10 alkalommal amikor hasonló tünetekkel mentem hozzá nem adott semmi gyógyszert, szóval fölös kidobni a semmiért a vizitdíj árát. A neocitran nekem nem használ, a coldrextől meg betegebb lettem a legutóbb is, így inkább ezekre se pazarlom a pénzt... Más ötlet nincs, várom, hogy elmúljon.

Addig is olvasgatok - bár már a kölcsönkért könyveket is kivégeztem - animét nézek, és karácsonyi üdvözlőlapokat, mécsestertókat és más hasonló értelmetlenségeket kreálok. Ha lesz még energiám pár kiló üvegmatricát is legyártok majd... most abbahagyom mielőtt lázálmomban ettől nagyobb hülyeségeket kezdenék írni.